Helló mindenki, I'm back. Köszi a nyári türelmet, bocsi az elmúlt időszak szerkesztői kavarodásáért. Itt vagyok, maradok, a nevem Lilac Scorpion, és ez itt egy lista, amiből lassan már saját szegmenst is csinálhatnék akár, annyira szeretem csinálni. Általánosítani a legbulisabb dolog, nem igaz...? :D
... nos, legalábbis egy blogon. Let's do this!
Közérdekű figyelmeztetés!
Az
alábbi cikk a hitelesség érdekében idézeteket tartalmaz, azok pedig
időről időre kevéssé szalonképes nyelvezetet. Amennyiben ez zavar,
melegen ajánlom Számodra a bal felső sarokban megjelenő "vissza" gomb
használatát.
Én tényleg szóltam.
Igen, igen és igen. Tudom. Leiner Lauráról már beszéltem egy posztban évekkel ezelőtt, s akkor kifejtettem, mi az, amit kevésbé kedvelek legsikeresebb könyvsorozatában, a Szent Johanna Gimiben. Oké, hát nem ebben a visszafogott stílusban fejtettem ki, ahogy most utalok rá, de megbocsájttassék az éretlen fejemnek; mindenki változik, én is próbálkozom. Ezt fémjelezendő, szeretnék újra listázni egyet, mert rég volt, mert Leiner Laura megérdemli, hogy rendes stílusban beszéljek róla, és mert mostanában újra- és elolvasgattam a jó pár regényét.
Erőteljes mintát vélek felfedezni az írónő történetein keresztül. A könyvmolyok biztosan ismerik az érzést, amikor egy szerző rajongójává válnak, vagy egyéb okból kifolyólag több könyvet is elolvasnak ugyanazon ember tollából: egy idő után mintha ugyanazok a karakterek köszönnének vissza a lapokról, sztorifüggetlenül. Itt bukhat ki az író kreativitása (inkább annak hiánya?), vagy egyszerűen az emberek, akik akkora hatással voltak rá, hogy újra és újra papírra vesse a jellemüket, talán akaratán kívül is. Ezekben a visszatérő karakterekben nem szenved hiányt Leiner Laura, milliók kedvence, a hatalmas sikerű #SzJG és a szintén népszerű Bexi sorozat szerzője sem. Miután a múlt hét óta már én is büszkén jelenthetem, hogy az említett hölgy eddig elkészült összes művét kiolvastam (bizony, a két Remek! kötetet is. Bár, ahogy azokat hajlamos mindenki "SzJG előtt" időszakként egyszerűen figyelmen kívül hagyni, én sem fogom példaként emlegetni őket) -, remélem, sikeredik egy hiteles listázást kanyarítanom Nektek. Két részben, mert egybe NAGYON hosszú lenne. Íme az első fejezet.
1. A furcsa lány
Egy nem annyira gyakori, de nagyon is jellegzetes példával indítok. L.L. kifejezetten szereti az angyalarcú, vagy egyszerűen csak visszafogott stílusú mellékszereplő lányt - általában a főhős közvetlen környezetében található barátnőről van szó -, aki ha kinyitja a száját, mindenki első reakciója hívni a vízvezeték-szerelőt, annyi szenny ömlik elő rajta. Gondolhatunk itt szó szerinti trágárságra (lásd Daniellát a Bexiből), vagy egyszerűen csak idegbeteg viselkedésre (Kinga az SzJG-ből). A cél itt, felteszem, a külső és belső szembeállítása a fiatalok nyelvén IS kissé szájbarágósan, viszont kétségkívül szórakoztató módon, és az üzenet is átjön általa: ne ítélj első látásra.
"– Na, ide figyelj! – kezdte. – Nincs klíma a szar buszban, izzadt vagyok, fáradt és nyűgös. Szeretnék tusolni, tiszta ruhát felvenni, mert az elmúlt órában abban a roncsban aszalódtam (...) úgyhogy, baszki, állj félre, amíg szépen mondom, vagy leütlek a csellótokommal, ha azt akarod bemesélni, hogy nem férünk el ebben a százhúsz szobás komplexumban! – vázolta fel Daniella a problémáját, mire Botond elkerekedett szemmel nézett a bájos arcú lányra, és automatikusan félreállt."
Egy nem annyira gyakori, de nagyon is jellegzetes példával indítok. L.L. kifejezetten szereti az angyalarcú, vagy egyszerűen csak visszafogott stílusú mellékszereplő lányt - általában a főhős közvetlen környezetében található barátnőről van szó -, aki ha kinyitja a száját, mindenki első reakciója hívni a vízvezeték-szerelőt, annyi szenny ömlik elő rajta. Gondolhatunk itt szó szerinti trágárságra (lásd Daniellát a Bexiből), vagy egyszerűen csak idegbeteg viselkedésre (Kinga az SzJG-ből). A cél itt, felteszem, a külső és belső szembeállítása a fiatalok nyelvén IS kissé szájbarágósan, viszont kétségkívül szórakoztató módon, és az üzenet is átjön általa: ne ítélj első látásra.
"– Na, ide figyelj! – kezdte. – Nincs klíma a szar buszban, izzadt vagyok, fáradt és nyűgös. Szeretnék tusolni, tiszta ruhát felvenni, mert az elmúlt órában abban a roncsban aszalódtam (...) úgyhogy, baszki, állj félre, amíg szépen mondom, vagy leütlek a csellótokommal, ha azt akarod bemesélni, hogy nem férünk el ebben a százhúsz szobás komplexumban! – vázolta fel Daniella a problémáját, mire Botond elkerekedett szemmel nézett a bájos arcú lányra, és automatikusan félreállt."
/Valahol - Bexi 5./
2. Az önimádó srác
Esélyes, hogy metroszexuális a gyerek (Abdul - Bábel), esetleg komplexust próbál leplezni (Zsolti - SzJG) vagy szimplán egoista (Nagy Márk - Bexi), akárhogy is: ha a haja nincs rendben, komoly hiba áll fenn a világ folyásában, arról meg egyenesen szó se essék, hogy nem vele van konstans elfoglalva a környezete. Az utolsó szó mindig, mondom MINDIG az övé, a lányok döglenek utána, de neki ezzel a világon semmi baja nincs, és legtöbbször ki is használja a helyzetet saját szórakozására. Ritka, hogy a történet végére érzelmi happy endet kapjon - ez legalább reális, köszönjük, Laura.
"– Miért nem vesztek észre hús-vér, valóságos embert is?
– Mert a valóságos ember olyan, mint te – válaszoltam reflexből.
– Elragadó, szép mosolyú, selymes hajú, egzotikus? – jellemezte magát az egészségesnél kissé nagyobb önbizalommal.
– Nem. Egy bunkó, hűtlen, és semmi más nem érdekli, csak hogy villoghasson a haverjai előtt valami dögös lánnyal – lomboztam le.
– Hé! Te ilyennek látsz engem?
– Nem. Ilyen vagy – röhögtem fel."
Esélyes, hogy metroszexuális a gyerek (Abdul - Bábel), esetleg komplexust próbál leplezni (Zsolti - SzJG) vagy szimplán egoista (Nagy Márk - Bexi), akárhogy is: ha a haja nincs rendben, komoly hiba áll fenn a világ folyásában, arról meg egyenesen szó se essék, hogy nem vele van konstans elfoglalva a környezete. Az utolsó szó mindig, mondom MINDIG az övé, a lányok döglenek utána, de neki ezzel a világon semmi baja nincs, és legtöbbször ki is használja a helyzetet saját szórakozására. Ritka, hogy a történet végére érzelmi happy endet kapjon - ez legalább reális, köszönjük, Laura.
"– Miért nem vesztek észre hús-vér, valóságos embert is?
– Mert a valóságos ember olyan, mint te – válaszoltam reflexből.
– Elragadó, szép mosolyú, selymes hajú, egzotikus? – jellemezte magát az egészségesnél kissé nagyobb önbizalommal.
– Nem. Egy bunkó, hűtlen, és semmi más nem érdekli, csak hogy villoghasson a haverjai előtt valami dögös lánnyal – lomboztam le.
– Hé! Te ilyennek látsz engem?
– Nem. Ilyen vagy – röhögtem fel."
/Bábel/
3. A sztereotip szülőpár
Mármint ugye az LL-féle sztereotípiáról beszélünk, ami egyáltalán nem általános, vagy legalábbis nem mindenkinek. Amit el tudok képzelni, az az, hogy az írónő ezzel a nemi beosztással találkozott a saját szüleinél. Ez pedig a következő: az anyuka kifejezetten erős jellem, minden érezhető jóindulata ellenére erőteljesen befolyásolja a lányát, a viccet igen ritkán érti, vagy csak a sajátját, főzni nem tud (vagy, amennyiben ez nincs kimondva, az azért felismerhetően ott van a sztoriban, hogy a szereplők vagy állandóan eljárkálnak kajálni valami csapatos törzshelyre, vagy ők biztosítják egy este alatt a NetPincér fél évnyi bevételét egyszerre), ezen kívül indokolatlanul aggodalmaskodó és szigorú. Az apuka pedig csendes papucsként ott van a háttérben, de sokat nem ad hozzá a sztorihoz a bénázásán, a stílusérzéketlenségén és az ügyetlen, de együttérző támogatásán kívül. Ő az érzékenyebbik, a kedvesebbik, cserébe viszont a sokkal gyengébb. Menjek-e bele, hogy miért nem lett az összes lánykarakter (élen Rentai Renivel) apakomplexusos ilyen alig-alig létező férfikép mellett, és hogy lehet, hogy mindegyik rátalált a számára ideális srácra? Nope, ehhez nem vagyok eléggé hobbipszichológus, de lennének ötleteim. Talán egy másik alkalommal.
"– Beki, hol vagy már? – kiáltotta anyu mérgesen.
Mármint ugye az LL-féle sztereotípiáról beszélünk, ami egyáltalán nem általános, vagy legalábbis nem mindenkinek. Amit el tudok képzelni, az az, hogy az írónő ezzel a nemi beosztással találkozott a saját szüleinél. Ez pedig a következő: az anyuka kifejezetten erős jellem, minden érezhető jóindulata ellenére erőteljesen befolyásolja a lányát, a viccet igen ritkán érti, vagy csak a sajátját, főzni nem tud (vagy, amennyiben ez nincs kimondva, az azért felismerhetően ott van a sztoriban, hogy a szereplők vagy állandóan eljárkálnak kajálni valami csapatos törzshelyre, vagy ők biztosítják egy este alatt a NetPincér fél évnyi bevételét egyszerre), ezen kívül indokolatlanul aggodalmaskodó és szigorú. Az apuka pedig csendes papucsként ott van a háttérben, de sokat nem ad hozzá a sztorihoz a bénázásán, a stílusérzéketlenségén és az ügyetlen, de együttérző támogatásán kívül. Ő az érzékenyebbik, a kedvesebbik, cserébe viszont a sokkal gyengébb. Menjek-e bele, hogy miért nem lett az összes lánykarakter (élen Rentai Renivel) apakomplexusos ilyen alig-alig létező férfikép mellett, és hogy lehet, hogy mindegyik rátalált a számára ideális srácra? Nope, ehhez nem vagyok eléggé hobbipszichológus, de lennének ötleteim. Talán egy másik alkalommal.
"– Beki, hol vagy már? – kiáltotta anyu mérgesen.
– Öhm. Kemál büféjében, Márkkal – feleltem.
– Akkor lassan igyekezzél felfelé! Éjfél van!
– Rendben. Megyek. Most mérges vagy? Mondtam, hogy lejövök beszélgetni – zavarodtam össze.
– Nem, csak ki akartam próbálni, hogy milyen éjfélkor üvölteni a
kamasz gyerekünkkel. Túl normális vagy, erre még soha nem volt alkalmam
– nevette el magát."
/Késtél - Bexi 1./
"– Reni, tudom, hogy az első nap a gimiben nagyon kemény, emlékszem nekem
is az volt. Csak egyet tudok tanácsolni – nézett apu mélyen a szemembe.
– Ne hányd el magad.
– Rendben, nem fogom – biztosítottam azonnal.
– Egy ilyen baki végigkíséri a négy évedet – folytatta apu merengve. Úgy tűnt, mintha valami távoli rossz emlékre gondolna."
– Rendben, nem fogom – biztosítottam azonnal.
– Egy ilyen baki végigkíséri a négy évedet – folytatta apu merengve. Úgy tűnt, mintha valami távoli rossz emlékre gondolna."
/Kezdet - SzJG 1./
4. A legjobb barátnő
A főhőst támogató, kedves, töketlen hippi-leányzó. Bővebben? :) Leginkább a hűséges kiskutya szerepét tölti be a főszereplő mellett. Értelmes tanáccsal ritkán tud szolgálni a főszereplő körül alakuló szarviharra reagálandó, cserébe viszont egyszerű, mint egy faék, esetenként csinos (Napsi - Bábel), és az értelmi képességei ritkán haladják meg egy ambíciózusabb farönkét (Virág - SzJG) Viszont maradjunk annyiban, hogy mint a legtöbb szempontból, az Akkor szakítsunk ebben is meghaladta az elvárásaimat LL történeteivel kapcsolatban. Nem lövöm el a poént, olvassátok el - tervezek egy ajánlót is belőle.
"– Miért bámul minket mindenki? – kérdezte Napsi a hajára tolva a pilótaszemüvegét, aminek ezüst lencséjében visszatükröződött az egész pályaudvar. És ami mellesleg Szaszáé, csak kábé két hónapja nem adja vissza neki.
– Mert elfelejtettél felöltözni – közölte Szasza mintegy köszönésképpen, és szórakozottan nézett végig rajtunk.
– Hülye vagy? Ez egy farmersort! – kérte ki magának Napsi a „ledér öltözetére” tett megjegyzést.
– Az lehetett, amikor ötéves voltál – vigyorgott, Napsi pedig, kompenzálva a lányos külsejét, nemes egyszerűséggel ököllel vállon verte Szaszát."
A főhőst támogató, kedves, töketlen hippi-leányzó. Bővebben? :) Leginkább a hűséges kiskutya szerepét tölti be a főszereplő mellett. Értelmes tanáccsal ritkán tud szolgálni a főszereplő körül alakuló szarviharra reagálandó, cserébe viszont egyszerű, mint egy faék, esetenként csinos (Napsi - Bábel), és az értelmi képességei ritkán haladják meg egy ambíciózusabb farönkét (Virág - SzJG) Viszont maradjunk annyiban, hogy mint a legtöbb szempontból, az Akkor szakítsunk ebben is meghaladta az elvárásaimat LL történeteivel kapcsolatban. Nem lövöm el a poént, olvassátok el - tervezek egy ajánlót is belőle.
"– Miért bámul minket mindenki? – kérdezte Napsi a hajára tolva a pilótaszemüvegét, aminek ezüst lencséjében visszatükröződött az egész pályaudvar. És ami mellesleg Szaszáé, csak kábé két hónapja nem adja vissza neki.
– Mert elfelejtettél felöltözni – közölte Szasza mintegy köszönésképpen, és szórakozottan nézett végig rajtunk.
– Hülye vagy? Ez egy farmersort! – kérte ki magának Napsi a „ledér öltözetére” tett megjegyzést.
– Az lehetett, amikor ötéves voltál – vigyorgott, Napsi pedig, kompenzálva a lányos külsejét, nemes egyszerűséggel ököllel vállon verte Szaszát."
/Bábel/
5. A főhős
Nos, nem mondom, hogy az írónő nagyon egymástól különböző főszereplőket alkotna, és szerintem ez kifejezetten sokat mond el a képességeiről. Megpróbálom vázolni.
Nos, nem mondom, hogy az írónő nagyon egymástól különböző főszereplőket alkotna, és szerintem ez kifejezetten sokat mond el a képességeiről. Megpróbálom vázolni.
A hős mindig lány, tizenpár éves. Visszafogott szomszédcsaj szigorúan hosszú, barna hajjal, időnként hobbirocker, de inkább erőtelkesen konzervatív öltözködési stílussal. Nem beszél csúnyán, nagyrészt konfliktuskerülő, mindenkit elfogadó, udvarias, introvertált (talán Zsófi (Bábel) és Lia (Akkor szakítsunk) kivételével), a szülei felé kedves elnézéssel fordul, mintha inkább ő terelgetné a nevelői felelősség bugyraiban elveszni látszó párost az élet országútján, mint azok őt. Az iskolában nem nagyon tűnik ki, ha csak nem humán (Reni - SzJG) vagy reál (Hanna - Iskolák versenye) téren elért különleges sikereivel, de szinte soha nem a közösségben betöltött szerepe vagy az átlagétól eltérő viselkedése által. A nála erősebb személyiség előtt azonnal behódol (enyhe kivételt képez újra Zsófi és Lia), időnként még nemezisén is segít, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja, ha valaki ellene megy, a barátaiért pedig az ésszerűség határain belül bármit megtesz. Az ideális fiút vagy észre sem veszi azonnal, vagy képtelen érdemben közeledni hozzá, nagyrészt egy helyben toporog, míg a körülmények közelebb nem lökdösik hormonjai választottjához. Ha nagyon megtelik a bili, képes kiborítani, de sokszor ahhoz is valami grandiózus esemény kell, hogy a véleményét hajlandó legyen közölni másokkal. Ez viszont nem jelenti, hogy az elveiért nem áll ki csendes határozottsággal, és nem különösebben zavarja, ha emiatt megbélyegzik.
Azért azt be kell vallanunk, hogy ez a fajta személyiség elég ideális lányregények főszereplője számára. Mint tudjuk, az emberek legnagyobb része azonnal a főhőssel azonosul lélekben, és ebbe a fajta kislányba nem nehéz beleképzelni magunkat - és itt van az én gondom az írónő karaktereivel. A leányzók túlnyomórészt annyira üresek, hogy egy-két fent említett jellemzőjétől eltekintve túlságosan is könnyű akármelyik tizenévesnek ebbe a bőrbe bújnia pár nap/hét erejéig, vagy amíg a könyvet olvassa.
Viszont azt is látnotok kell, hogy Leiner Laura érezhetően fejlődik. Rentai Reni nagyon üres, nagyon személytelen személyisége után hajlandó volt alaposan színesíteni, Lia gyerekes éretlensége után megalkotni a messze döntésképesebb és többet gondolkodó Bekát, Zsófi örökvidám, kissé idegesítő pozitivitása után behozni a koravén, pöttyet keserű Hannát. Megjelentek lassan a csonka családok (Bexi és Iskolák versenye), és a legjobb barátok se békültek ki minden alkalommal (Akkor szakítsunk), szóval nem mindig minden cukormázas az LL-világban. És ez nagyon követendő irányú fejlődés.
"Csupán egy gondolat zakatolt a fejemben szüntelen. Mégpedig, hogy a
VIP-emelvényen állva mosolygok, Anthony Kiedis felnéz rám, kacsint
egyet, én izgalmamban elhányom magam, ő ezt undorítóan romantikusnak
tartja, és go to Hálivúd."
/Bábel/
"– Tudod, ez a karkötő… – kezdtem halkan…sokkal többet jelent, mint egy egyszerű karkötő.
– Gondoltam.
– Ez… – kerestem a szavakat. – Ez volt az utolsó kapaszkodóm. De nem tudom, hogy mibe – ismertem be. – És most elszakadt.
– Nagyon sajnálom – szólt halkan.
– Köszönöm – bólintottam. – Az emberek továbblépnek – mondtam ki hirtelen. – Gyűlölöm, hogy képesek továbblépni. Nekem nem megy."
/Ég veled - Iskolák versenye 1./
Pt. 2 coming soon ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése