Vigyázat: a továbbiakban érzelmi húrokat pengetek, mégpedig hosszan és kettős fogásban. Amennyiben finom lélek vagy, és megszívlelnéd, amiket összehordok, készülj egy alapos elgondolkodásra.
Fáj már a szemetek ettől a képtől? Nekem is... vakít de durván. Valaki nagyon nem beszélte meg a fényviszonyt a világosítókkal, de ennyit erről. (Hé, Pityu, sok lesz az a reflektor... áh, mindegy, most már túlexponált mosómedve maradok...)
Kérem a kommenteket: kinek mi kellett hozzá, hogy ebben a nyüves életben valahogy magára találjon? Félreértés ne zuhanjon a harmadikról, nem akarok én világmegváltani, de szoktam ilyen dolgokon agyalni, és mikor máskor van erre idő, ha nem akkor, amikor a békávén zötyögök valamerre, és közben egy jó kis rock albumot hallgatok? Fent nevezett énekesnő ültette el a fejemben a gondolatot, hogy ez a kérdés érdemes egy kielemzésre, és minő nagylelkűség, még a 2013-as albumát is valamennyire a tematikához illően állította össze. Annak, hogy az ember elérje azt a bizonyos "tudom, ki vagyok" állapotot, amiben ideális esetben leéli az egész életét, vannak feltételei, és szerény véleményem szerint ezek a feltételek többé-kevésbé mindenkinél fedik egymást. Szóval vegyük először ezeket sorra - hangsúlyozom: ahogy én látom, és nem feltétlenül fontossági sorrendben.
Letisztázni a viszonyokat a családdal, főleg a szülőkkel
...lehetőleg még kamaszkorban, de jobb később is, mint soha. Mindegy, milyen környezetben nőttél fel, hányan neveltek vagy hány tesód volt; kellett, hogy legyen alkalom, mondjuk tinikorodban, amikor magadra vágtad a szobaajtót. Amikor nagyon nem értettél egyet az elvrendszerükkel, az élethez való hozzáállásukkal - szélsőséges esetben SEMMIVEL nem értettél egyet, amit csak mondani próbáltak neked. Rémlik? Akkor remélem, egyetérthetünk abban, hogy az az egy, vagy két, vagy több nagyon fura alak, aki(k) a vakolatmállasztásaid alkalmaival vagy megpróbáltak beszélni a szürkeállományoddal, vagy csak a szobád ajtaján kívül vakargatták tanácstalanul a fejüket, hogy már megint mi a fene bajod van - alapjában véve nem rossz ember(ek). Vannak rossz tulajdonságaik, és nem, dehogyis kötelező egyetértened velük mindenben. Odáig viszont igenis el kell jutnod, hogy ugyan a magad útját próbálod járni, mellé elfogadod, hogy van véleményük, minimum elgondolkozol a jóindulatú tanácsaikon, és hálával viseltetsz irántuk. Ugyanis képzeld, legtöbbször jót akarnak, mi több, segíteni akarnak neked, és ha mást nem is tehetnek, reménykednek a boldogságodban. De még ha véletlenül mégsem: felneveltek, nem igaz? Nem árt ezt átgondolni.
Igazi barátokat szerezni
Ez - ideális esetben - ugyancsak a kamaszkorhoz köthető, de szinte mindegy, mikor találkozol velük. Megvan az a srác, akivel nem beszélsz naponta, de bármikor felhívhatod, hogy üljetek be egy sörre, és megoldja, hogy ott legyen? Az a csaj, akihez az éjszaka közepén is felcsöngethetsz, megágyaz neked a kanapén és főz egy teát? Akinek bármilyen defekted bevallhatod vagy marha ötletedet felhozhatod, benne lesz a buliban, de ha kell, erőteljes mentális seggberugdosással késztet jobb belátásra? Akivel össze vagytok nőve, a világon mindent kölcsönösen megosztva egymással? Aki csak ott van, ha ki akarod ereszteni a gőzt, és bármilyen szar az élet, jól érzed vele magad? Na, őket kéne kitartóan keresni, megtalálni, és ha megvannak, rohadtul megbecsülni, hogy ott vannak veled.
Szerelmesnek lenni
Necces rész, tudom, de kövezzetek meg: szerintem elengedhetetlen. Nem kell fiatalnak lenni, nem kell érettnek lenni, kortalan ügy. Nem kell Rómeót és Júliát játszani és rögtön meghalni egymásért. Ami kell, hogy megtapasztald: amikor remeg a térded, ha látod, amikor nem tudsz aludni, mert rajta agyalsz, amikor nem bírod azt az ütődött vigyort lemosni a fejedről, amikor megfogja a kezed, és amikor az egész világot ő jelenti neked. Mondjuk ezek lennének a fokozatok... de tudod, mit? Légy lázadó, törj ki a rendszerből: ne járd végig őket, vagy ne ebben a sorrendben. Egy a lényeg: igazi legyen. Érezd valahol a mellkasodban, hogy őt nem csak az ágyadban akarod látni, oké? Eszméletlen dolog, és amolyan must-see-experience, ha turistaként járod az élet rögös utcáit (huh, a költőiség...).
Csalódni a szerelemben
Itt, azt hiszem, sokan nem fognak egyet érteni, pedig kell, hogy egyszer nagyot koppanj. Mi a francnak, foghatod most a fejedet, épp elég faszfej a világ, lesz elég bajom, minek a csalódás? Okoskodhatok azzal, hogy szükséged van rá? Nyilván nem a több száz telesírt papír-zsebkendőre, az indokolatlanul sok italra, a fal bámulására, a reménytelen vágyakozásra az elveszített ember iránt, meg az ismerősök részvétteljes és szánakozó pillantásaira, amitől kimászol az ablakon - mintha amúgy nem lenne hozzá hangulatod. Arra van szükséged, hogy feladd, hogy úgy érezd, senki nem ért meg, hogy összeomolj - de csakis azért, mert utána fel fogsz állni. De fel ám, én tudom. Ugyanis Qrva erős vagy, és ha úgy érzed, hogy még nem, akkor sem para, majd megerősödsz. És hidd el nekem: a reménytelen vágyakozást felváltja az az érzés, hogy jól van ez így, neki tovább kellett állnia. A fal bámulását felváltja a késztetés, hogy ki kell menned, valahogy élni tovább, és ha kimész, a sok szánakozó pillantás közt ott lesz egy vagy talán több is, akinek a szemében valódi részvét lesz, és érdeklődés. És még egy dolgot higgy el: szép lassan papírzsepiből is egyre kevesebb kell majd, és a piás üvegek is elfogynak előled a pultról.
Újra hinni
Összetörtél, rendben van, meg az is, ha dacból, dühből álltál fel. A harag átalakul, mert energia - rémlik a fizikaóra? Erővé alakul. De ezt az erőt nem szabad hagyni keserűségbe fulladni. Használd az előnyödre, fordítsd jóra. Add át másnak, vagy gyűjtsd össze és fordítsd ki a sarkából a világot. A megkeményedés, a befordulás nem lehetőség, és semmiképp nem összekeverendő a tapasztalattal, amikor tanulsz a hibáidból, ezt tartsd észben. Nem lehetsz bizalmatlan, nem lehetsz egy pöcs, csak mert azt hiszed, így reprezentálsz erőt. Téves. Ne aggódj, én sem hasból beszélek - ezzel naponta meg kell küzdeni, és megéri megnyerni a csatát.
Vágyni arra, akire nem kéne
Még mindig a szerelem-kategória részletezése folyik, ez egy zavarosabb árnyalata. Vágyj arra, aki nem lehet a tied, csak egy kicsit. Forrjon a véred, érezd minden izmodban a jelenlétét, akard őt. Legyen belőle akár egy éjszakás kaland, vagy csak egy csók, amit rettenetesen megbánsz, de kimerülhet olyan pillantásokban is, amiben benne van a "nem lenne szabad" földhöz vágóan erőszakos öröme. Akard a tiltott gyümölcsöt, akár megkapod végül, akár nem. Kételkedj, érvelj magaddal, és derítsd ki, jó-e az neked, vagy nem - és ha kiderítetted, ne bánj meg semmit. Nem szabad. Mindennek oka volt, minden előre visz.
Megtanulni, miért érdemes harcolni
Merthogy nekem ugyan elvem, hogy harcolni kell - folyamatosan, napról napra meg kell küzdened azokért a dolgokért, emberekért, eszmékért, amikben hiszel. De van, amikor már mindent megtettél, és az egyetlen lehetőséged, hogy elengeded. Egy rosszul sikerült kapcsolatból el kell engedned a párod, egy már nem élő barátságot hagyni kell kihűlni. A gyerekedet, ha felnő, engedned kell lábra állni, a felmenőidet, akárhogy szeretted őket, engedni kell meghalni. Emlékek maradnak, emberek mennek, és neked nem szabad ezeken megakadnod, még ha azt is hiszed, ilyenkor megáll a világ. De nem, sajnos megy tovább a mocsok, és neked is menned kell. Szépen mindenki a maga útján.
Kitörni a komfortzónádból
Tök mindegy, hogy az egy tetkó, egy piercing, egy karaoke-színpad vagy az ugródeszka a strandon a nagyiéknál: meg kell lépned egyszer. Kicsit olyan ez, mint az álmok megvalósítása: amit kihagysz, nagyon bánni fogod. Fuss neki ötvenszer, akárhányszor, gyűjtsd a bátorságot, de a végén meg fogod csinálni. Érzed ott a bőröd alatt, hogy erre szükséged van; hallgass magadra! Tudd: akkor akarod igazán, ha egyszer is visszanézel az elszalasztott lehetőségre - akkor már másodszor ne hagyd kicsúszni a kezedből!
Őszintén érezni, nyíltan beszélni
Annyian mondják rám, hogy nagy a pofám, el se tudod képzelni. Időnként rondán beszélek, túl egyenes vagyok, megbántok embereket. Nem mentség ezekre, hogy próbálok őszinte lenni, igaz? Pedig ennyi a célom. Ennek a pontnak összesen annyi a lényege, hogy legyen bátorságod, kurázsid, vér a pucádban, soroljam még? Merd kimondani, ami tetszik, ami nem tetszik. Az emberek ezáltal villámgyorsan kiszűrődnek majd körülötted - lesz, aki ezt nem viseli majd el, és lelép, meg lesz, aki ezért érkezik melléd. És ez a cserélődés hihetetlen dolog. Nem mondom, hogy így csak a megfelelő emberek maradnak majd veled, de a hazugságok nagy részétől megkíméled magadat. De ugyanez érvényes, ha nem mersz érezni, ha nem mersz gondolkodni vagy cselekedni.
Egy nyárra elmenni a fenébe
Kell, hogy néha kiszakadj a megszokott keretek közül. Megint szinte mindegy, mikor teszed meg: a lényeg, hogy egyszer túl legyél rajta. Fogj egy hátizsákot, és stoppold körbe az országot, Európát, amire lehetőséged van. Vagy kuporgass össze egy repjegyre valót és dolgozz meg a hazaútért. Takaríts hotelt vagy tyúkólat, aludj hálózsákban vagy összkomfortos szobában, mássz hegyet vagy fürödj a Balatonban. Ismerkedj emberekkel, beszélgess idős nénikkel és kisgyerekekkel, tudd meg, mit gondolnak az életről. Időnként az ép elmédet menti meg egy ilyen kiruccanás, és a lelki békédet hozza vissza, szóval csak ajánlani tudom.
Minél alaposabban megélni a kamaszkorod
Magyarázhatnám, hogy ez az eddigiek összefoglalása, de inkább példát mondok megint, hogy egyszerűbb legyen. Kiszökni a szobafogságból egy bulira. Hajnalig telefonon lelkizni a legjobb barátnővel, aztán ártatlanul pislogni a számla láttán. Megbukni a tárgyból, ami valahogy nem áll az agyadra, vagy akár elindulni egy versenyen, amiről senki nem hiszi el rajtad kívül, hogy lehet esélyed. (Még jobb: megnyerni ezt.) Kiállni a bunkó srác ellen, mert még soha senki nem emelte fel a hangját, amiért rugdossa a kisebbeket. Megenni a maradék tortát, pedig fogyókúrázol. És akár úgy is fogalmazhatnék, hogy YOLO, de ennél a fogalomnál már csak a feminizmus van manapság durvábban félreértelmezve, szóval tudod, mit? Merd megélni, amivel a felnövés jár, ezeket elfojtani lelkileg csonkít. Légy szabad.
A saját lábadra állni
Költözés otthonról: anyu zokog, apu zavarodottan köröz a lakásban - uramisten, nincs itt a gyerek. Kell, hogy ne légy ott, akkor is, ha nekik fáj, meg neked is jó darabig. Rá fogsz érezni, semmi para. Intézkedj, keress munkát, vásárolj be. Lakd be az új helyed, akár koliszoba, akár már egy valódi albérlet, esetleg egy teljesen saját kéró. Gyűjtögesd össze a pénzt arra a menő kis kanapéra, amit kinéztél, tarts lakásavatót, vegyél magadnak egy kutyát. Aztán egy idő után már el sem tudod majd képzelni, hogy ez másképp is lehetett.
Rácsodálkozni a képességeidre
Érzed, hogy otthon ülsz, és haszontalan vagy. Tegyük fel, hogy megvan a diploma, vagy csak az érettségi, vagy egy képesítés, de az is lehet, hogy az általános 6 vagy 8 osztály. Na és most merre? Állj fel, keresd meg a melót, amit csinálni akarsz. Kutakodj, nézz utána, tanuld meg, vágj bele! Gyerünk, hahó! Igen, te ott! Az idő magától is telik, de az élet nem éli magát helyetted! Vigyázat, nyálas idézet következik: nem lehetsz az életed mellékszereplője! Fedezd fel az erődet, a tehetséged, akármi is legyen az. Lehetsz a legújabb Monet vagy Michelangelo, Marquez vagy Mozart (uh, de sok a tehetséges M-betűs), de az is lehet, hogy a tehetséged a rendszeresség, vagy a testi erő. Vagy a gondolkodás. Vagy az, hogy gyufaszálakat tudsz párhuzamosan egymás mellé tenni. Elhiszed, hogy ez is pont ugyanannyit jelent? Csináld csak, és érezd az örömét, ami átjár - egy idő után a hasznod is meglesz belőle.
Yep, esélyes, hogy nem soroltam fel mindent, de hé! Te, aki már egy fölényes szemforgatással nyomnád a jobb felső sarokban a piros x-et: ugye tudod, hogy ezekben a kérdésekben kötekedni pont olyan felesleges lenne, mint megpróbálni meggyőzni Avrilt arról, hogy a pandasmink nem szexi? Mindenkinek mást jelent megtalálni magát; én a magam tapasztalatai alapján igyekeztem korrekt és körültekintő lenni.
Más: úgy tűnhet, hogy morálisan erősen megkérdőjelezhető húzásokat propagálok. Egyrészt: tedd a szívedre a kezed, és mondd, hogy soha semmi ilyesmit nem csináltál tizenévesen - másrészt vagy kimondom a valóságot, vagy hallgatok, és én az előbbit választottam: lehet savazni. Ha tőlem hallod először, hogy légy egyenes és tisztelj másokat, régen rossz.
Nagy ugrás, másik kérdés: vajon Avril miért saját magáról nevezte el a CD-t? Erről az elméletemről egy másik alkalommal beszélek majd. Röviden összefoglalva én azzal magyaráznám, hogy ha magadról nevezel el valamit, nyilván magadat akarod kifejezni vele; album esetében különösen ön-reflektív gyűjteményről lehet szó, és talán egy árnyalattal kevésbé van a zenén a hangsúly. És ha ez itt Avril Lavigne (vagyis ez volt 2013-ban), akkor én fejet hajtok. Ugyan a hangját utálom, a hangképzési technikájától meg egyenesen a falat kaparom (szegénykém visít, mint egy diplomás újévi kismalac), harmadik, The Best Damn Thing című albuma mégis meghatározó része volt a tinikoromnak, nagy szerepe volt a folyamatban, ami a rock műfaj felé fordította az ízlésemet. Nem is tudom, hogy nőttem volna fel a Girlfriend, a Sk8erboy vagy a My Happy Ending című dalok nélkül. Később meghallgattam azelőtti és nyomon követtem azutáni CD-it is, de egyiken sem éreztem, hogy nagyon egységes lenne a stílusa. A számok élvezetesek, de egy részüket gyerekes lázadás (például What The Hell), másokat a végletes depresszió (iskolapélda a When You're Gone) ihlette, így nem nevezhettem őt, mint előadót kiegyensúlyozottnak. De ahogy ez mostanában számomra kifejezetten fontos kérdés lett, mintha ő is felnőtt volna a feladathoz, az ominózus album dalai alapján ugyanis magára talált, és azt is pontosan levezette, hogy hogyan. Az előbb leírtak alapján lépésről lépésre lefordítható az album anyaga, de ezt szerintem a pontjaim alapján mindenki meg tudja magának oldani, szóval maradok a zenei anyag kivesézésénél. Lemme see...
Kezdés a Rock 'n' Roll-lal, és a barátokkal, akik elfogadnak minden marhaságoddal együtt... legalábbis a szöveg erről szeretne szólni. Hogy a klippel mi a francot akartak kezdeni, azt meg se próbálom inkább kitalálni. A Here's To Never Growing Up agresszív lüktetéssel lényegében Avril egyetlen sikeresen közvetített világnézetét írja alá, miszerint az életben nem kell felnőni - bár személyes véleményem szerint az énekesnő kissé félremagyarázza a témát. Egy dolog lélekben ártatlannak, "gyereknek" maradni, és egy másik harmincévesen is a lázadó tinit játszani csíkmelírral és szoknya-bakancs kombóban. No és a smink... mondtam már, hogy a pandasmink nem dögös? Tovább...
17: egy kis kamasz-szerelem kalandjai, ennyi és nem több. Bichin' Summer: lufik, strandlabdák, happiness. Jó hangulatot teremt és szórakoztató, nyaralós, kocsiból-kiüvöltős slágerke. Húzás a francba otthonról és érezzük jól magunkat! A Let Me Go megint finom témákat érint - Avril ezt Chad Kroegerrel, az (azóta már ex-) férjével énekli, és elég erős áthallással utal a két fél előző házasságaira. "Two goodbyes led to this new life": szerintem kapiskáljátok, hogy ez az elengedés himnusza. Papírzsepiket elő, vagy ne hallgassátok meg.
És ha ez nem volt elég, jön az album másik, hangulatban nagyon erős dala, a filmzeneként is felhasznált Give You What You Like. Én most nem fogok a Babysitter's Black Book-ról regélni, mert nem ismerem a filmet, és a dal klipjéből úgyis kiderül a cselekmény nagy része. Inkább mennék pár kört a dal szövege fölött, ugyanis tökéletesen lett összerakva belőle egy sztereotipikus egy éjszakás kaland definíciója három versszakban. Első szakasz, amikor iszol, felejteni akarsz, és bármit megadnál, hogy ebben segítsen valaki. Második, amikor hideg fejjel üzletet kötsz magaddal és a másikkal: csak egy este és semmi több - és a harmadik, amikor újra szereztél magadnak egy emléket, amit legszívesebben egy életre kivernél a fejedből. Mert valahogy mindig megbánod, ugye...?
Bad Girl: avagy bye bye, komfortzóna. Ez végre egy igazi rockdal, amit annyira hiányoltam Avriltől, na és Marilyn Manson rekedt hörgése megvan? Köszike. Az effektek ott vannak a szeren, basszusgitár, erős dob, én meg itt lelkesedésemben kitöröm az ablakokat. Pedig nem kéne... merthogy úgy is fogalmazhatok, Avril ezután MINDENT lebont, amit eddig gyönyörűen felépített. A Hello Kitty-re mint dal és mint klip is, egy dolgot tudok mondani: NEM. Sem a stílus, sem a zenének nem minősíthető dalhatású zaj, sem a ruhák, sem a háttér, sem a... nem. Nem és nem. Itt próbálkozhatsz, ha mégis szörnyülködni szeretnél...
A You Ain't Seen Nothing Yet nekem egy darabig megfejthetetlen volt, de talán pont azért, mert hajlamos vagyok túlmagyarázni mindent. Vidám és vérmesen egyszerű zene, szerelmi téma, de hatásosan feldob, ha valamihez nincs bennem elég lelkesedés. Szünidei slágernek ez is elmegy jéggel és fagyival. Sippin' On Sunshine dettó - ha a nyárra készülsz, ez az album a te embered, már ha ennek így van értelme...? A Hello Heartache megint lelkizik kicsit, de nem árt neki. Sok dob, sok gitár, értelmes szöveg, élvezetes.
A Falling Fast a csendes elmélyülés következő felvonása - az album dalainak sorba rendezésével kapcsolatban amúgy lennének megjegyzéseim, de minek pattogjak. Azt a bizonytalanságot, amivel a szerelembe esés időnként jár, tökéletesen átadja - igen, megértelek, időnként félsz és fogalmad sincs. Nem baj, próbálkozni ér. De azt ne hidd, hogy pozitív lecsengésű a remény, vagy az album, mert jön a Hush Hush, és legalább egyenesen beszél. Nem, nem jött össze, hiába reménykedtél és hiába remélnél tovább. GO ON. Nincs más lehetőséged, ne hagyj nyitva kapukat. Indulj.
Szóval ha a rock poposabb hangzásvilágát kedveled, ajánlom az albumot... csak azt a nyüves Hello Kittyt nem. Könyörgöm, azt ugord át, ha kedves a füled és a hallásod - ha meg nem értesz egyet, kommenteld ide bátran!
Letisztázni a viszonyokat a családdal, főleg a szülőkkel
...lehetőleg még kamaszkorban, de jobb később is, mint soha. Mindegy, milyen környezetben nőttél fel, hányan neveltek vagy hány tesód volt; kellett, hogy legyen alkalom, mondjuk tinikorodban, amikor magadra vágtad a szobaajtót. Amikor nagyon nem értettél egyet az elvrendszerükkel, az élethez való hozzáállásukkal - szélsőséges esetben SEMMIVEL nem értettél egyet, amit csak mondani próbáltak neked. Rémlik? Akkor remélem, egyetérthetünk abban, hogy az az egy, vagy két, vagy több nagyon fura alak, aki(k) a vakolatmállasztásaid alkalmaival vagy megpróbáltak beszélni a szürkeállományoddal, vagy csak a szobád ajtaján kívül vakargatták tanácstalanul a fejüket, hogy már megint mi a fene bajod van - alapjában véve nem rossz ember(ek). Vannak rossz tulajdonságaik, és nem, dehogyis kötelező egyetértened velük mindenben. Odáig viszont igenis el kell jutnod, hogy ugyan a magad útját próbálod járni, mellé elfogadod, hogy van véleményük, minimum elgondolkozol a jóindulatú tanácsaikon, és hálával viseltetsz irántuk. Ugyanis képzeld, legtöbbször jót akarnak, mi több, segíteni akarnak neked, és ha mást nem is tehetnek, reménykednek a boldogságodban. De még ha véletlenül mégsem: felneveltek, nem igaz? Nem árt ezt átgondolni.
Igazi barátokat szerezni
Ez - ideális esetben - ugyancsak a kamaszkorhoz köthető, de szinte mindegy, mikor találkozol velük. Megvan az a srác, akivel nem beszélsz naponta, de bármikor felhívhatod, hogy üljetek be egy sörre, és megoldja, hogy ott legyen? Az a csaj, akihez az éjszaka közepén is felcsöngethetsz, megágyaz neked a kanapén és főz egy teát? Akinek bármilyen defekted bevallhatod vagy marha ötletedet felhozhatod, benne lesz a buliban, de ha kell, erőteljes mentális seggberugdosással késztet jobb belátásra? Akivel össze vagytok nőve, a világon mindent kölcsönösen megosztva egymással? Aki csak ott van, ha ki akarod ereszteni a gőzt, és bármilyen szar az élet, jól érzed vele magad? Na, őket kéne kitartóan keresni, megtalálni, és ha megvannak, rohadtul megbecsülni, hogy ott vannak veled.
Szerelmesnek lenni
Necces rész, tudom, de kövezzetek meg: szerintem elengedhetetlen. Nem kell fiatalnak lenni, nem kell érettnek lenni, kortalan ügy. Nem kell Rómeót és Júliát játszani és rögtön meghalni egymásért. Ami kell, hogy megtapasztald: amikor remeg a térded, ha látod, amikor nem tudsz aludni, mert rajta agyalsz, amikor nem bírod azt az ütődött vigyort lemosni a fejedről, amikor megfogja a kezed, és amikor az egész világot ő jelenti neked. Mondjuk ezek lennének a fokozatok... de tudod, mit? Légy lázadó, törj ki a rendszerből: ne járd végig őket, vagy ne ebben a sorrendben. Egy a lényeg: igazi legyen. Érezd valahol a mellkasodban, hogy őt nem csak az ágyadban akarod látni, oké? Eszméletlen dolog, és amolyan must-see-experience, ha turistaként járod az élet rögös utcáit (huh, a költőiség...).
Csalódni a szerelemben
Itt, azt hiszem, sokan nem fognak egyet érteni, pedig kell, hogy egyszer nagyot koppanj. Mi a francnak, foghatod most a fejedet, épp elég faszfej a világ, lesz elég bajom, minek a csalódás? Okoskodhatok azzal, hogy szükséged van rá? Nyilván nem a több száz telesírt papír-zsebkendőre, az indokolatlanul sok italra, a fal bámulására, a reménytelen vágyakozásra az elveszített ember iránt, meg az ismerősök részvétteljes és szánakozó pillantásaira, amitől kimászol az ablakon - mintha amúgy nem lenne hozzá hangulatod. Arra van szükséged, hogy feladd, hogy úgy érezd, senki nem ért meg, hogy összeomolj - de csakis azért, mert utána fel fogsz állni. De fel ám, én tudom. Ugyanis Qrva erős vagy, és ha úgy érzed, hogy még nem, akkor sem para, majd megerősödsz. És hidd el nekem: a reménytelen vágyakozást felváltja az az érzés, hogy jól van ez így, neki tovább kellett állnia. A fal bámulását felváltja a késztetés, hogy ki kell menned, valahogy élni tovább, és ha kimész, a sok szánakozó pillantás közt ott lesz egy vagy talán több is, akinek a szemében valódi részvét lesz, és érdeklődés. És még egy dolgot higgy el: szép lassan papírzsepiből is egyre kevesebb kell majd, és a piás üvegek is elfogynak előled a pultról.
Újra hinni
Összetörtél, rendben van, meg az is, ha dacból, dühből álltál fel. A harag átalakul, mert energia - rémlik a fizikaóra? Erővé alakul. De ezt az erőt nem szabad hagyni keserűségbe fulladni. Használd az előnyödre, fordítsd jóra. Add át másnak, vagy gyűjtsd össze és fordítsd ki a sarkából a világot. A megkeményedés, a befordulás nem lehetőség, és semmiképp nem összekeverendő a tapasztalattal, amikor tanulsz a hibáidból, ezt tartsd észben. Nem lehetsz bizalmatlan, nem lehetsz egy pöcs, csak mert azt hiszed, így reprezentálsz erőt. Téves. Ne aggódj, én sem hasból beszélek - ezzel naponta meg kell küzdeni, és megéri megnyerni a csatát.
Vágyni arra, akire nem kéne
Még mindig a szerelem-kategória részletezése folyik, ez egy zavarosabb árnyalata. Vágyj arra, aki nem lehet a tied, csak egy kicsit. Forrjon a véred, érezd minden izmodban a jelenlétét, akard őt. Legyen belőle akár egy éjszakás kaland, vagy csak egy csók, amit rettenetesen megbánsz, de kimerülhet olyan pillantásokban is, amiben benne van a "nem lenne szabad" földhöz vágóan erőszakos öröme. Akard a tiltott gyümölcsöt, akár megkapod végül, akár nem. Kételkedj, érvelj magaddal, és derítsd ki, jó-e az neked, vagy nem - és ha kiderítetted, ne bánj meg semmit. Nem szabad. Mindennek oka volt, minden előre visz.
Megtanulni, miért érdemes harcolni
Merthogy nekem ugyan elvem, hogy harcolni kell - folyamatosan, napról napra meg kell küzdened azokért a dolgokért, emberekért, eszmékért, amikben hiszel. De van, amikor már mindent megtettél, és az egyetlen lehetőséged, hogy elengeded. Egy rosszul sikerült kapcsolatból el kell engedned a párod, egy már nem élő barátságot hagyni kell kihűlni. A gyerekedet, ha felnő, engedned kell lábra állni, a felmenőidet, akárhogy szeretted őket, engedni kell meghalni. Emlékek maradnak, emberek mennek, és neked nem szabad ezeken megakadnod, még ha azt is hiszed, ilyenkor megáll a világ. De nem, sajnos megy tovább a mocsok, és neked is menned kell. Szépen mindenki a maga útján.
Kitörni a komfortzónádból
Tök mindegy, hogy az egy tetkó, egy piercing, egy karaoke-színpad vagy az ugródeszka a strandon a nagyiéknál: meg kell lépned egyszer. Kicsit olyan ez, mint az álmok megvalósítása: amit kihagysz, nagyon bánni fogod. Fuss neki ötvenszer, akárhányszor, gyűjtsd a bátorságot, de a végén meg fogod csinálni. Érzed ott a bőröd alatt, hogy erre szükséged van; hallgass magadra! Tudd: akkor akarod igazán, ha egyszer is visszanézel az elszalasztott lehetőségre - akkor már másodszor ne hagyd kicsúszni a kezedből!
Őszintén érezni, nyíltan beszélni
Annyian mondják rám, hogy nagy a pofám, el se tudod képzelni. Időnként rondán beszélek, túl egyenes vagyok, megbántok embereket. Nem mentség ezekre, hogy próbálok őszinte lenni, igaz? Pedig ennyi a célom. Ennek a pontnak összesen annyi a lényege, hogy legyen bátorságod, kurázsid, vér a pucádban, soroljam még? Merd kimondani, ami tetszik, ami nem tetszik. Az emberek ezáltal villámgyorsan kiszűrődnek majd körülötted - lesz, aki ezt nem viseli majd el, és lelép, meg lesz, aki ezért érkezik melléd. És ez a cserélődés hihetetlen dolog. Nem mondom, hogy így csak a megfelelő emberek maradnak majd veled, de a hazugságok nagy részétől megkíméled magadat. De ugyanez érvényes, ha nem mersz érezni, ha nem mersz gondolkodni vagy cselekedni.
Egy nyárra elmenni a fenébe
Kell, hogy néha kiszakadj a megszokott keretek közül. Megint szinte mindegy, mikor teszed meg: a lényeg, hogy egyszer túl legyél rajta. Fogj egy hátizsákot, és stoppold körbe az országot, Európát, amire lehetőséged van. Vagy kuporgass össze egy repjegyre valót és dolgozz meg a hazaútért. Takaríts hotelt vagy tyúkólat, aludj hálózsákban vagy összkomfortos szobában, mássz hegyet vagy fürödj a Balatonban. Ismerkedj emberekkel, beszélgess idős nénikkel és kisgyerekekkel, tudd meg, mit gondolnak az életről. Időnként az ép elmédet menti meg egy ilyen kiruccanás, és a lelki békédet hozza vissza, szóval csak ajánlani tudom.
Minél alaposabban megélni a kamaszkorod
Magyarázhatnám, hogy ez az eddigiek összefoglalása, de inkább példát mondok megint, hogy egyszerűbb legyen. Kiszökni a szobafogságból egy bulira. Hajnalig telefonon lelkizni a legjobb barátnővel, aztán ártatlanul pislogni a számla láttán. Megbukni a tárgyból, ami valahogy nem áll az agyadra, vagy akár elindulni egy versenyen, amiről senki nem hiszi el rajtad kívül, hogy lehet esélyed. (Még jobb: megnyerni ezt.) Kiállni a bunkó srác ellen, mert még soha senki nem emelte fel a hangját, amiért rugdossa a kisebbeket. Megenni a maradék tortát, pedig fogyókúrázol. És akár úgy is fogalmazhatnék, hogy YOLO, de ennél a fogalomnál már csak a feminizmus van manapság durvábban félreértelmezve, szóval tudod, mit? Merd megélni, amivel a felnövés jár, ezeket elfojtani lelkileg csonkít. Légy szabad.
A saját lábadra állni
Költözés otthonról: anyu zokog, apu zavarodottan köröz a lakásban - uramisten, nincs itt a gyerek. Kell, hogy ne légy ott, akkor is, ha nekik fáj, meg neked is jó darabig. Rá fogsz érezni, semmi para. Intézkedj, keress munkát, vásárolj be. Lakd be az új helyed, akár koliszoba, akár már egy valódi albérlet, esetleg egy teljesen saját kéró. Gyűjtögesd össze a pénzt arra a menő kis kanapéra, amit kinéztél, tarts lakásavatót, vegyél magadnak egy kutyát. Aztán egy idő után már el sem tudod majd képzelni, hogy ez másképp is lehetett.
Rácsodálkozni a képességeidre
Érzed, hogy otthon ülsz, és haszontalan vagy. Tegyük fel, hogy megvan a diploma, vagy csak az érettségi, vagy egy képesítés, de az is lehet, hogy az általános 6 vagy 8 osztály. Na és most merre? Állj fel, keresd meg a melót, amit csinálni akarsz. Kutakodj, nézz utána, tanuld meg, vágj bele! Gyerünk, hahó! Igen, te ott! Az idő magától is telik, de az élet nem éli magát helyetted! Vigyázat, nyálas idézet következik: nem lehetsz az életed mellékszereplője! Fedezd fel az erődet, a tehetséged, akármi is legyen az. Lehetsz a legújabb Monet vagy Michelangelo, Marquez vagy Mozart (uh, de sok a tehetséges M-betűs), de az is lehet, hogy a tehetséged a rendszeresség, vagy a testi erő. Vagy a gondolkodás. Vagy az, hogy gyufaszálakat tudsz párhuzamosan egymás mellé tenni. Elhiszed, hogy ez is pont ugyanannyit jelent? Csináld csak, és érezd az örömét, ami átjár - egy idő után a hasznod is meglesz belőle.
Yep, esélyes, hogy nem soroltam fel mindent, de hé! Te, aki már egy fölényes szemforgatással nyomnád a jobb felső sarokban a piros x-et: ugye tudod, hogy ezekben a kérdésekben kötekedni pont olyan felesleges lenne, mint megpróbálni meggyőzni Avrilt arról, hogy a pandasmink nem szexi? Mindenkinek mást jelent megtalálni magát; én a magam tapasztalatai alapján igyekeztem korrekt és körültekintő lenni.
Más: úgy tűnhet, hogy morálisan erősen megkérdőjelezhető húzásokat propagálok. Egyrészt: tedd a szívedre a kezed, és mondd, hogy soha semmi ilyesmit nem csináltál tizenévesen - másrészt vagy kimondom a valóságot, vagy hallgatok, és én az előbbit választottam: lehet savazni. Ha tőlem hallod először, hogy légy egyenes és tisztelj másokat, régen rossz.
Nagy ugrás, másik kérdés: vajon Avril miért saját magáról nevezte el a CD-t? Erről az elméletemről egy másik alkalommal beszélek majd. Röviden összefoglalva én azzal magyaráznám, hogy ha magadról nevezel el valamit, nyilván magadat akarod kifejezni vele; album esetében különösen ön-reflektív gyűjteményről lehet szó, és talán egy árnyalattal kevésbé van a zenén a hangsúly. És ha ez itt Avril Lavigne (vagyis ez volt 2013-ban), akkor én fejet hajtok. Ugyan a hangját utálom, a hangképzési technikájától meg egyenesen a falat kaparom (szegénykém visít, mint egy diplomás újévi kismalac), harmadik, The Best Damn Thing című albuma mégis meghatározó része volt a tinikoromnak, nagy szerepe volt a folyamatban, ami a rock műfaj felé fordította az ízlésemet. Nem is tudom, hogy nőttem volna fel a Girlfriend, a Sk8erboy vagy a My Happy Ending című dalok nélkül. Később meghallgattam azelőtti és nyomon követtem azutáni CD-it is, de egyiken sem éreztem, hogy nagyon egységes lenne a stílusa. A számok élvezetesek, de egy részüket gyerekes lázadás (például What The Hell), másokat a végletes depresszió (iskolapélda a When You're Gone) ihlette, így nem nevezhettem őt, mint előadót kiegyensúlyozottnak. De ahogy ez mostanában számomra kifejezetten fontos kérdés lett, mintha ő is felnőtt volna a feladathoz, az ominózus album dalai alapján ugyanis magára talált, és azt is pontosan levezette, hogy hogyan. Az előbb leírtak alapján lépésről lépésre lefordítható az album anyaga, de ezt szerintem a pontjaim alapján mindenki meg tudja magának oldani, szóval maradok a zenei anyag kivesézésénél. Lemme see...
Kezdés a Rock 'n' Roll-lal, és a barátokkal, akik elfogadnak minden marhaságoddal együtt... legalábbis a szöveg erről szeretne szólni. Hogy a klippel mi a francot akartak kezdeni, azt meg se próbálom inkább kitalálni. A Here's To Never Growing Up agresszív lüktetéssel lényegében Avril egyetlen sikeresen közvetített világnézetét írja alá, miszerint az életben nem kell felnőni - bár személyes véleményem szerint az énekesnő kissé félremagyarázza a témát. Egy dolog lélekben ártatlannak, "gyereknek" maradni, és egy másik harmincévesen is a lázadó tinit játszani csíkmelírral és szoknya-bakancs kombóban. No és a smink... mondtam már, hogy a pandasmink nem dögös? Tovább...
17: egy kis kamasz-szerelem kalandjai, ennyi és nem több. Bichin' Summer: lufik, strandlabdák, happiness. Jó hangulatot teremt és szórakoztató, nyaralós, kocsiból-kiüvöltős slágerke. Húzás a francba otthonról és érezzük jól magunkat! A Let Me Go megint finom témákat érint - Avril ezt Chad Kroegerrel, az (azóta már ex-) férjével énekli, és elég erős áthallással utal a két fél előző házasságaira. "Two goodbyes led to this new life": szerintem kapiskáljátok, hogy ez az elengedés himnusza. Papírzsepiket elő, vagy ne hallgassátok meg.
És ha ez nem volt elég, jön az album másik, hangulatban nagyon erős dala, a filmzeneként is felhasznált Give You What You Like. Én most nem fogok a Babysitter's Black Book-ról regélni, mert nem ismerem a filmet, és a dal klipjéből úgyis kiderül a cselekmény nagy része. Inkább mennék pár kört a dal szövege fölött, ugyanis tökéletesen lett összerakva belőle egy sztereotipikus egy éjszakás kaland definíciója három versszakban. Első szakasz, amikor iszol, felejteni akarsz, és bármit megadnál, hogy ebben segítsen valaki. Második, amikor hideg fejjel üzletet kötsz magaddal és a másikkal: csak egy este és semmi több - és a harmadik, amikor újra szereztél magadnak egy emléket, amit legszívesebben egy életre kivernél a fejedből. Mert valahogy mindig megbánod, ugye...?
Bad Girl: avagy bye bye, komfortzóna. Ez végre egy igazi rockdal, amit annyira hiányoltam Avriltől, na és Marilyn Manson rekedt hörgése megvan? Köszike. Az effektek ott vannak a szeren, basszusgitár, erős dob, én meg itt lelkesedésemben kitöröm az ablakokat. Pedig nem kéne... merthogy úgy is fogalmazhatok, Avril ezután MINDENT lebont, amit eddig gyönyörűen felépített. A Hello Kitty-re mint dal és mint klip is, egy dolgot tudok mondani: NEM. Sem a stílus, sem a zenének nem minősíthető dalhatású zaj, sem a ruhák, sem a háttér, sem a... nem. Nem és nem. Itt próbálkozhatsz, ha mégis szörnyülködni szeretnél...
A You Ain't Seen Nothing Yet nekem egy darabig megfejthetetlen volt, de talán pont azért, mert hajlamos vagyok túlmagyarázni mindent. Vidám és vérmesen egyszerű zene, szerelmi téma, de hatásosan feldob, ha valamihez nincs bennem elég lelkesedés. Szünidei slágernek ez is elmegy jéggel és fagyival. Sippin' On Sunshine dettó - ha a nyárra készülsz, ez az album a te embered, már ha ennek így van értelme...? A Hello Heartache megint lelkizik kicsit, de nem árt neki. Sok dob, sok gitár, értelmes szöveg, élvezetes.
A Falling Fast a csendes elmélyülés következő felvonása - az album dalainak sorba rendezésével kapcsolatban amúgy lennének megjegyzéseim, de minek pattogjak. Azt a bizonytalanságot, amivel a szerelembe esés időnként jár, tökéletesen átadja - igen, megértelek, időnként félsz és fogalmad sincs. Nem baj, próbálkozni ér. De azt ne hidd, hogy pozitív lecsengésű a remény, vagy az album, mert jön a Hush Hush, és legalább egyenesen beszél. Nem, nem jött össze, hiába reménykedtél és hiába remélnél tovább. GO ON. Nincs más lehetőséged, ne hagyj nyitva kapukat. Indulj.
Szóval ha a rock poposabb hangzásvilágát kedveled, ajánlom az albumot... csak azt a nyüves Hello Kittyt nem. Könyörgöm, azt ugord át, ha kedves a füled és a hallásod - ha meg nem értesz egyet, kommenteld ide bátran!
