Intermezzo - Don Giovanni 2011, avagy Don Ottavio dugni akar. Nagyon!

Nope. Én értem, hogy Da Ponténak már a Così fan tutte librettójánál sem volt ki mind a négy kereke (nekem se lett volna, ha Mozarttal kell együtt dolgoznom), de amit a Giovanni szereplői leművelnek, az még a legkonzervatívabb, feminizmust hírből sem ismerő, békés növényevő háziasszonynak is helyből rángógörcsöt okozna. Hadd illusztráljam pontokba szedve.

1)      Donna Anna addig visít, míg a jó hatvanas apja előmászik a házból, hogy megmentse apuci pici lánya becsületét. Ezután említett „pici lány” ott hagyja a francba, hogy a friss és edzett, cirka harmincas Giovanni ledöfje. Majd előnyafogja a búsból (mert oda már tuti elküldték páran) szíve vőlegényét, akitől azt várja, hogy álljon érte bosszút, míg ő malmozva ücsörög az elefántcsont-tornyában.

Öhm…

Disney-hercegnő-effektus rulez.

2)      Zerlina, az a vágni való lírai szopránnyafi kiskanállal kapargatja össze a rongybabává vert hapsiját, és mindenféle, műfajnak megfelelően virágnyelvű huncutságokkal igyekszik jobb kedvre deríteni. Fordítom: törött csontra szex a legjobb gyógymód, everybody! És ha már Zerlina – ugyanez a ribanc egy felvonással előbb önként ledobná a bugyiját Giovanninak, majd mikor nem jött össze a kufirc, szalad vissza a gyűrűzött vőlegényéhez – mi több, nekiáll KÖNYÖRÖGNI neki, hogy VERJE MEG inkább, minthogy nem szól hozzá, vagy nem szereti többet!!!

És ha azt hitted, ez mindennek a teteje… you ain’t seen nothing yet. Szerelmes levél következik.

3)      Kedves Don Ottavio, te akasztanivaló idióta! A csajod apja meghalt, és te megígérted, hogy bosszút állsz érte. Az semmi, hogy némi fülsértő nyavalygáson és figyelmen kívül hagyható kardmarkolat-szorongatáson kívül a világon semmit nem tettél ennek érdekében… de hogy ezek után nekiállj MEGZSAROLNI a nőt, akit pár áriával ezelőtt még életed szerelmeként említettél, hogy „dugjunk már, hát megígérted!”… majd, hogy ezt megismételd a következő megrázó haláleset után MÉG EGYSZER…!

Mondtam már, hogy nope?!

Megyek, iszom valami töményet.

Ui.: Cser Krisztián JÓL színészkedik, Erwin Schrottról nem is beszélve. Tényleg. Nem, Bretz, ülj vissza a székedre. Zsepit adok, sírhatsz bátran.

Képek: http://www.opera.hu/