...mert néha a baritonnak is jár a kiadós nyüssznyüssz-nyaffnyaff! Jelen darabban ugyanis gyakorlatilag ezzel indulunk.
A sztori a következőképpen fest: van nekünk egy baritonunk, Filippo, aki herceg, és az ő felesége Beatrice; akivel, mint az az első röpke tíz perc során szépen kiderül, alaposan tele már a hócsukája. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy akkor ugyan mi a búbánatos francért vette el, de a válaszra várnunk kell egészen a második felvonás kábé közepéig, ahol is ez a címeres mocsok lenyomja az egész darab legszebb istenverte áriáját, ami arról szól, hogy mekkora egy rohadék is ő valójában. Legalább van némi önkritikája, szeretjük is érte nagyon. A motivációt meg nem nehéz kitalálni: hatalomvágy. Persze ennyi még nem elég a jó operasztorihoz, van itt a szoprán után ácsingózó tenor, ami ugye minden rendes előadás alapkelléke (Orombello névre hallgat a szerencsétlen, ha ettől sírva röhögsz, nyugi, nem benned van a hiba), a tenor után nyáladzó mezzoszoprán (Agnese), akit meg a bariton szeretne nagyon megkapni, mert mért ne.
A cselekmény mozgatórugója, úgy azon túl, hogy a teljes cast keresztbe meg kasul szeretne egymás ágyába férkőzni, az, hogy Filippót utálja a nép, Beatricét meg nem, úgyhogy kedves baritonunk igazából csak amiatt van még életben, mert Beatrice megtűri; egészen mostanáig. Ahogy az lenni szokott, baritonunk megszimatolja, hogy kedves neje másfele kacsintgat, és ugyan az első felvonásban csak rövidke tíz percet nyüszögött arról, hogy mennyire tele már a töke azzal a rinyapicsával (és hogy mennyire meg akarja dugni a mezzoszopránt), de azért csak sérti a hiúságát a dolog valahol, úgyhogy nyomozásba kezd. El is fog egy valagnyi levelet, amik alapján bármely épeszű bíróság azonnal kimondaná a válást, de ami a súlyosabb, hogy a nép kezd besokallni, majd fellázad, úgyhogy akárhogy is saccoljuk, Filippo nem éli meg az opera vége utáni ötödik percet. Azért előtte, csak hogy betöltse ügyeletes rohadéki tisztjét, halálra ítéli mind a feleségét, mind a rivális tenort. Tapsot neki, egyikért sem kár.
Mielőtt megnéztem volna ezt a DVD-t, én Bellini-művel nem találkoztam, úgyhogy kíváncsian néztem végig, és egyáltalán nem mondható róla, hogy rossz lenne, sőt. Nagyon szép a zene, igazán kellemes hallgatni, az énekesek is jók benne, és ami a legjobb, hogy a legtöbbjük egész szemrevaló jelenség, még a tenor is, csak ne lenne olyan idióta neve. És persze ha nem lenne ott mellette a bariton. AZ a bizonyos bariton, akiért jelen sorok írója szinte bármit képes végigülni; még egy Rajna kincsét is: Kálmándi Mihály.
Félreértés ne essék, a drága még mindig képtelen arra, hogy hiteles mocsadékot adjon - főleg annak tükrében, hogy a történelmi Filippo Visconti egy igazi rohadék volt -, de itt most egész jól ki lehet békülni azzal, amit csinál. Elhiszem neki, hogy tele a hócsukája Beatricével, elhiszem neki, hogy baromira meg akarja dugni Agnesét, sőt azt is elhiszem neki, mikor a végén majdnem meggondolja magát, és mégis megkegyelmez a feleségének, mert hát na, mégiscsak neki köszönheti, hogy lett valaki. A játékidő 95%-ában Misi hiteles, a maradék öt százalékában meg éppen csak a minimumon mocsok; de a hangja mindenért kárpótol.
A másik karakter, aki szerintem elég érdekes ahhoz, hogy szót érdemeljen, az Agnese, a mezzoszoprán, bár ő is igazából csak azért, mert általában a mezzók nem sikerülnek olyan fájdalmasan egysíkúra, mint a szopránok, sőt, kis szerencsével esetleg karakterfejlődnek is valamelyest. Itt is eljut Agnese a bosszútól a bűntudatig, közben azért kufircol egyet a baritonnal, bár hozzátenném, értékelni a világmázliját azt már nem képes. Hogy lehet nem Misi után ácsingózni, ha ő a partnered, és még meg is kapod?! Áh, totál érthetetlen...
A rendezés modern, de szerintem bőven megmarad a jó ízlés határán belül, és igazából nekem még csak zavaró sem volt, mert ugye nem sok fogalmam volt arról, hogy ennek hogy kéne kinéznie igazából. Kapunk egyszerű, színes ruhás lányokat és fekete zakós, fehér inges pasikat, egy minimalista, eléggé színtelen színpadképet, gyönyörű zenét és jó sztorit. Én mindenképpen azt mondom, hogy megéri megnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése