Figyelmeztetés: a leírás NEM spoilermentes, ugyanis akkor semmiről nem tudnék beszélni... csak nézzétek meg a könyv hivatalos fülszövegét, az se tud! Mások ajánlója a gyenge írók mentsvára...
Andy Weir - A marsi
Andy Weir - A marsi
Kiadó: Fumax Kiadó
Kiadás éve: 2014
Rémlik az a nagyon vörös-narancssárga moziplakát, amiről Matt Damon néz könnyes és felemás bambiszemekkel rád, mintha csak te menthetnéd meg a Nagy Gonosz Vörös Bolygótól? Na és megnézted a filmet? Fogadjunk, nem voltál elég nagy könyvmoly hozzá, hogy előtte elolvasd a regényt is, pedig hallod, oltári élményt hagytál ki! Nerdyboyok és -girlök, ide skubi!
Mark öt társával marsi tartózkodást kénytelen megszakítani egy rohadt nagy porvihar miatt. Srác elszakad a többiektől, maradék öten indulnak hazafelé abban a hiszemben, hogy Mark ott döglött meg. Porvihar eloszlik, Mark egy antennával az oldalában ébred és tök egyedül van a bolygón. Harminc napra elegendő kaja-pia, létfenntartó eszközök záros határidőig életképesek, és a legközelebbi emberes expedíció négy év múlva érkezik. Hogy mi lesz most? Igazából semmi, és most asszem, ellőttem a könyv fő poénját, mindjárt kifejtem, hogy miért.
Mark Watney egy elég könyörtelen figura, ugyanis egy pillanatra nem hagy minket izgulni érte. Ugyan az elején oldalanként váltakozik a "Csessze meg, most kipurcanok" és a "Na fogd meg a piám, megoldjuk" hozzáállása, végül mindig a másodikból lesz több, pedig rohadtul esélytelennek tűnik a szitu - először. Mégis csak egy botanikus-mérnökről beszélünk! "Nem lesz elég vizem? Visszanyerem a leheletemből! Hogy tüzet kell gyújtanom hozzá egy halom NASA-felszerelés közt, amelyek pont annyira éghetőek, mint egy tömbnyi beton? Bitch please, van itt fa, csak keresni kell! Kommunikálni kéne a kék bolygóval végre? Hát minek van itt ez a rengeteg kavics?! Hat hónapon belül éhen halok? Semmi gond, termesztek kaját! Huston, itt Mark Watney... tessék? Hogy ez itt a francos MARS, ahol SEMMILYEN növény nem marad életben?! Csak figyelj és tanulj, maroknyi kishitű, sokdiplomás tudós a Földön!" Ha ezt a Meki tudná, mi mindenre jó az egyik istenített kajájuk... és ezzel messze nem mondtam el mindent.
A könyv vagy 350 oldal, ebből 320-at matematikai fejtegetések, fizikai és kémiai agyalások tesznek ki, és ha most fordítanál hátat az olvasás ötletének, akkor fordulj vissza, de sürgősen! Trust me, nem unalmas a sztori, még így sem, pedig egyszer engem is meghúztak matekból. Ezekre az okfejtésekre szükség van (és ami még jobb, mind hiteles infó: a tizenhathét éves Andy Weir mindennek utánajárt az utolsó sosem hallott mértékegységig), mert erre a regényre Murphy is büszke lenne. Itt minden szarrá megy, ami szarrá mehet, még hogy a Mars a Föld utáni legélhetőbb bolygó... csináld csak Mark után ezt az egészet. Mert megcsinálják, ő és a humora! A palinak van pofája fénypercekre a szülőbolygójától olyan vicceket gyártani a szituációira, hogy leégett a pofámról minden bőr. Vicces, morbid, iszonyatos élni akarás, hurrá! És akkor még ott vannak plusz poénnak a hazafelé tartó legénység öt tagjának összevillanásai, és a földiek rettegő körömtövigrágása. A regény az emberiség összetartását akarja kiemelni, de én inkább azt nem értettem, hogy nem kötöttek fogadásokat Mark üzenetei alapján a pasira. "Öt sört rá, hogy a következő sol-on (marsi nap) három darab ponyvából, némi széndioxidból és két hidrogénatomból összerak egy sportkocsit!"
Könyörgöm, a könyv UTÁN nézd meg a filmet! Egyrészt az eredeti sztoriból mega-ziccereket hagytak ki, másrészt, a könyvvel ellentétben a film lineárisan halad az eseményekkel, ezáltal magát A parafaktort szívva el a sztoriból, mint egy szerencsétlen héliumos lufiból, csak hogy egérhangon cincoghassa el Hollywood látványos dicsőségét (mert a látványvilág, az ott van a filmben). Nem, fogja csak be szépen, te meg higgy nekem: a könyv után nagyobb buli lesz megnézni!
Kiadás éve: 2014
Rémlik az a nagyon vörös-narancssárga moziplakát, amiről Matt Damon néz könnyes és felemás bambiszemekkel rád, mintha csak te menthetnéd meg a Nagy Gonosz Vörös Bolygótól? Na és megnézted a filmet? Fogadjunk, nem voltál elég nagy könyvmoly hozzá, hogy előtte elolvasd a regényt is, pedig hallod, oltári élményt hagytál ki! Nerdyboyok és -girlök, ide skubi!
Mark öt társával marsi tartózkodást kénytelen megszakítani egy rohadt nagy porvihar miatt. Srác elszakad a többiektől, maradék öten indulnak hazafelé abban a hiszemben, hogy Mark ott döglött meg. Porvihar eloszlik, Mark egy antennával az oldalában ébred és tök egyedül van a bolygón. Harminc napra elegendő kaja-pia, létfenntartó eszközök záros határidőig életképesek, és a legközelebbi emberes expedíció négy év múlva érkezik. Hogy mi lesz most? Igazából semmi, és most asszem, ellőttem a könyv fő poénját, mindjárt kifejtem, hogy miért.
Mark Watney egy elég könyörtelen figura, ugyanis egy pillanatra nem hagy minket izgulni érte. Ugyan az elején oldalanként váltakozik a "Csessze meg, most kipurcanok" és a "Na fogd meg a piám, megoldjuk" hozzáállása, végül mindig a másodikból lesz több, pedig rohadtul esélytelennek tűnik a szitu - először. Mégis csak egy botanikus-mérnökről beszélünk! "Nem lesz elég vizem? Visszanyerem a leheletemből! Hogy tüzet kell gyújtanom hozzá egy halom NASA-felszerelés közt, amelyek pont annyira éghetőek, mint egy tömbnyi beton? Bitch please, van itt fa, csak keresni kell! Kommunikálni kéne a kék bolygóval végre? Hát minek van itt ez a rengeteg kavics?! Hat hónapon belül éhen halok? Semmi gond, termesztek kaját! Huston, itt Mark Watney... tessék? Hogy ez itt a francos MARS, ahol SEMMILYEN növény nem marad életben?! Csak figyelj és tanulj, maroknyi kishitű, sokdiplomás tudós a Földön!" Ha ezt a Meki tudná, mi mindenre jó az egyik istenített kajájuk... és ezzel messze nem mondtam el mindent.
A könyv vagy 350 oldal, ebből 320-at matematikai fejtegetések, fizikai és kémiai agyalások tesznek ki, és ha most fordítanál hátat az olvasás ötletének, akkor fordulj vissza, de sürgősen! Trust me, nem unalmas a sztori, még így sem, pedig egyszer engem is meghúztak matekból. Ezekre az okfejtésekre szükség van (és ami még jobb, mind hiteles infó: a tizenhathét éves Andy Weir mindennek utánajárt az utolsó sosem hallott mértékegységig), mert erre a regényre Murphy is büszke lenne. Itt minden szarrá megy, ami szarrá mehet, még hogy a Mars a Föld utáni legélhetőbb bolygó... csináld csak Mark után ezt az egészet. Mert megcsinálják, ő és a humora! A palinak van pofája fénypercekre a szülőbolygójától olyan vicceket gyártani a szituációira, hogy leégett a pofámról minden bőr. Vicces, morbid, iszonyatos élni akarás, hurrá! És akkor még ott vannak plusz poénnak a hazafelé tartó legénység öt tagjának összevillanásai, és a földiek rettegő körömtövigrágása. A regény az emberiség összetartását akarja kiemelni, de én inkább azt nem értettem, hogy nem kötöttek fogadásokat Mark üzenetei alapján a pasira. "Öt sört rá, hogy a következő sol-on (marsi nap) három darab ponyvából, némi széndioxidból és két hidrogénatomból összerak egy sportkocsit!"
Könyörgöm, a könyv UTÁN nézd meg a filmet! Egyrészt az eredeti sztoriból mega-ziccereket hagytak ki, másrészt, a könyvvel ellentétben a film lineárisan halad az eseményekkel, ezáltal magát A parafaktort szívva el a sztoriból, mint egy szerencsétlen héliumos lufiból, csak hogy egérhangon cincoghassa el Hollywood látványos dicsőségét (mert a látványvilág, az ott van a filmben). Nem, fogja csak be szépen, te meg higgy nekem: a könyv után nagyobb buli lesz megnézni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése