Fontos bejegyzés

Oldalunkról: szegmens-kisokos és némi pofátlan marketing ;)

Sziasztok! :) Most, hogy nagyjából beindult a blog (és a facebook oldal is: https://www.facebook.com/Operapara/ ), szeretnénk mindenki ...

2016. március 28., hétfő

Isteni téveszme - Blogom, blogom, mondd meg nékem, mit olvassak ezen a héten?



Richard Dawkins-Isteni téveszme

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2013

Mielőtt túlságosan belemerülnék a könyv ecsetelésébe, szeretnék megválaszolni három, esetlegesen az olvasókban felmerülő kérdést.
1.) Igen, a választás abszolút tudatos és szándékos.
2.) Nem, ez nem a teljes blog világnézetét reprezentálja, csak jelen sorok írójáét. Az övét viszont a legteljesebb mértékben.
3.) Nem, a legkisebb mértékben sem vagyok hajlandó szégyellni vagy rosszul érezni magam emiatt.
És miután ezeket ilyen szépen tisztáztuk, lássuk magát a könyvet.
Annak ellenére, hogy Richard Dawkins leginkább (kőkemény ateista) tudósként lehet ismerős sokaknak, ez a stílusán szinte egyáltalán nem látszik; na nem azért, mert abszolút tudománytalan lenne. Sokkal inkább arról van szó, hogy Dawkins megtalálta azt a keskeny arany középutat, ami az igényes tudományos szöveg és az olvashatóság ideális mértékű keveredését jelenti. Abszolút közérthetően, ugyanakkor igényesen fejti ki nézeteit, ebben a könyvben a vallásról, meg főleg az általa okozott károkról.
Aki egy kicsit is utánanézett valaha Dawkinsnak, az pontosan behatárolhatja, hogy mire számíthat ebben a könyvben: kőkemény, de ugyanakkor igényes valláskritikára; és Dawkins nem elégszik meg azzal, hogy a szélsőségeket ostromolja, a mérsékeltek is teljes joggal kapják meg a magukét. A könyvben rengeteg témát érint, többek közt a vallás mint jelenség evolúciós eredetét, a vallás mint pszichológiai szükséglet kérdését, próbál választ adni arra, hogy egyáltalán micsoda a vallás, és miért alakult ki.
Igazából én ezt a könyvet világnézettől függetlenül mindenkinek melegen ajánlom, hogy olvassa el; még az is előfordulhat, hogy rájön pár dologra, vagy meggondolja magát bizonyos kérdésekben. Mindenesetre a könyv egyik legfontosabb üzenetét ide is leírnám: attól, hogy nekünk, ateistáknak nincsen képzeletbeli barátunk, és köszönjük, de nem is tartunk rá igényt, az életünk még nem telik nyomorúságban, és nem cél nélküli. Ez tévhit; vagy ha durvább akarok lenni – és félreértés ne essék, ebben a kérdésben akarok – nettó faszság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése