FIGYELEM, EZ MOST ERŐS LESZ!
Elöljáróban leszögezném, magáról az operáról vagy a filmről az égvilágon semmi csúnyát nem fogok mondani, írni, szeretem mindkettőt, szívesen hallgatom, nézem vagy éppenséggel tolom be random a képem az Operaházba egy-egy előadásra. Lehet érte kövezni, de én azon sokak egyike vagyok, akik axiómaként hajlandóak elfogadni Kiss B. Atilla (sic!) egyeduralkodó Bánk bánságát, nem csak azért, mert ha a filmet veszem, akkor ott egy kifejezetten ínyemre lévő tenorhang szól szépen, hanem azért is, mert látványra sem egy utolsó jelenség ez a mi Bánkunk Kiss B. személyében.
Na de ma este, mikor is ismételten megtekintettem a filmet csendes magányomban, bizony rá kellett jönnöm, hogy van pár nagyon érdekes pontja a történetnek, amik arra ingerelnek, hogy megírjam ezt a posztot.
Az operának mint műfajnak van pár nagyon érdekes sajátossága, amik képesek az abszurditás határára tolni egy-egy előadást, de igazából most nem is ez a nagyobb fajsúlyú lényege a mondandómnak. Katona Bánk bánját anno, ha jól tudom, dramaturgiai problémák és következetlenségek miatt utasították el/dobták vissza versenyekről/nem jelentették meg, szóval nem indult túl sikeres alkotásnak. A mű átesett javításokon, de még így is maradtak benne hibák, amiket a mai napig szokás emlegetni, hogy miért is rossz mű a Bánk bán, és ezen hibákból az operaverzió is örökölt néhányat. Nem állok neki felsorolni mindet, csak a kedvenceimet emelném ki.
Két alapvető problémám van nekem az egész műben, az egyiket úgy hívják, hogy Petúr bán, a másikat meg úgy, hogy Tiborc. Az alábbiakban szerelmes levél következik.
Kedves Petúr bán és Tiborc, ti istenverte fokmérői a hasznavehetetlenségnek!
Hol is kezdjem? Az egyikőtök egy beszűkült látókörű, dühkezelési problémákkal küzdő, örökké mindennel elégedetlen, nőgyűlölő, erőszakos idióta, a másik meg egy nyafka lírai tenorokat is megszégyenítő rinyagép. Petúr babám, én értem, hogy szar a helyzet, hogy szeretnétek, ha a királyúr drága kedves neje valahogy permanensen eltűnne királyúr drága mellől, de hidd el, Bánknak abban igaza van, hogy ennek nem az a módja, ha nekiálltok mészárolgatni szépen! Tudom, nő nélkül nehéz felfogni, hogy milyen az, ha a szerelmedet veszíted el, és képzeld, az a barom Endre sajnos igenis szerelmes Gertrúdba. Na, kitalálod, hogy mit fog tenni, ha kinyírjátok a nőjét? Igen, kisszívem, egyesével fog titeket a beleteknél fogva a várfalra lógatni, és igaza lesz! Miért, mit vártál, hogy majd megsimizi a buksitokat és ad jutalomfalatot? Idióta! Az meg egy másik kérdés, hogy nagyon szépen bizonygatod Melindának, hogy majd ti megvéditek, de mit teszel? SEMMIT, bakker! Annyi lett volna a dolgod, hogy mikor látod, hogy a csaj nyilvánvalóan be van drogozva, fogod és lelépsz vele akár magadhoz, akár egyenesen Bánkhoz. De nem, kedves Petúr, neked csak a szád akkora, mint az ólajtó.
Te meg, Tiborc... Jesszus, mióta ilyen töketlenek a baritonok??? Láttad, hogy az a hülye tyúk mit csinál. Már előtte is tudtad, hogy valami nem százas nála. Hogy hagyhattad vele azt a szerencsétlen gyereket?! És még ha nála is hagytad, hogy nem voltál képes lecsapni, mikor láttad, hogy annak a kurva folyónak megy? Megmenthetted volna legalább a gyereket, de ha lett volna egy kis vér a pucádban, talán Melindát is. De nem, mert te csak sírni tudsz, hogy jaj, de szar az élet.
Komolyan mondom, sajnálom szerencsétlen Bánkot, hogy ilyen semmire nem jó, hasznavehetetlen idiótákkal van körülvéve...
(Tudom, ha nem ilyen töketlen idióták, akkor nincs dráma, de ezt most jólesett kiírni magamból így a film után.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése