Még sok-sok éve volt egy olyan időszakom, mikor odáig voltam meg vissza az egyiptomi mitológiáért, de ez olyan régen volt, hogy már az okát se tudnám megmondani ennek az óriási mértékű buzulásnak; és nem is emlékszem sokra az akkor felhalmozott tudásból. Így nem is húztam a számat az Egyiptom istenei (Gods of Egypt) c. műremek tárgyi tévedésein, pedig egy tettre kész, penge egyiptológus biztos, hogy úgy darabokra tudná szedni ezt a filmet, hogy annyi se maradna belőle, amit érdemes lenne eltemetni.
A sztori szerint Egyiptom királya, Osiris lemond a trónjáról fia, Horus javára, bízva abban, hogy az ígéretes aranyifjú tovább virágoztatja a már amúgy is gyönyörű és jól működő birodalmat. Azonban ahogy az ilyenkor lenni szokott, a vidám ünneplést megzavarja a család feketebáránya, Set (de tetszés szerint behelyettesíthető Demonával, a Gonosz Nyugati boszorkánnyal, mindegy, lényeg, hogy az a mocsok, aki belerondít a buliba, mikor épp óriási heppinessz van), aki Osiris tesója.
Setet anno Ré (avagy Ra, Amon-Ré, Amon-Ra, válassz tetszés szerint), Set és Osiris apja, a sivatagba száműzte, hogy annak legyen az istene, ráadásul megfosztotta az esélytől, hogy gyereke lehessen, pedig Setnek nem lett volna ellenére a gondolat. Őszintén? Ezek után nem csodálom, hogy berágott kicsit apucira. Lényeg, hogy most jött, hogy tönkrevágja Horus koronázási buliját, egy füst alatt pedig megöli Osirist, mintegy járulékos haszonként. Ja, és megvakítja Horust, ami lényeges mozzanat, a későbbi történéseket ez indítja el.
Ezután sötétség borul az egykor virágzó Egyiptomra, Set igazi kőkemény diktatúrát vezet be, és még Horus csaját, Hathort is dugja, csak mert megteheti. Ekkor dönt úgy két halandó, egy fiú meg egy lány, hogy ebből nekik bizony elegük van, és a srác nekiindul, hogy segítsen Horusnak visszaszerezni a szemét meg a hatalmát. A kiscsaj a procedúra közben kipurcan, de sajnos nem marad úgy, Horus meglátogatja Ré nagypapit, és a végén persze Set is megkapja, ami jár neki. Szóval igazából nem egy nagy eresztés, de legalább szórakoztató.
Ami az alapvető baj ezzel a filmmel, hogy szerintem egyszerre túl sokat akart, és így kevés lett. Van egy csomó sztoriszálunk, karakterünk, akik közül nem egy teljesen fölösleges és csak dísznek van ott, így a jó ötletek elsikkadnak. Sokkal jobb lett volna, ha kevesebb karakterrel és kevésbé szerteágazó sztorival operálnak, viszont ezeket jobban kidolgozzák; mindjárt nem hatna olyan zavarosnak az egész film.
Viszont az tetszett, hogy Horus karakterfejlődése - nekem legalábbis - átjött. Az elején egy gondtalan, elkényeztetett, felelőtlen kis hercegecske, aki aztán a végére megtanul küzdeni azért, ami fontos, és megtanulja becsülni a kicsit és gyengét is. Minden bizonnyal klassz király lesz belőle.
A CGI, ahhoz képest, hogy 2016-ot írunk, néhol... hm, mondjuk úgy, hogy érdekes, és ami a külön pofátlanság, hogy nem csinálták meg normálisan Apophist. Sőt, szerencsétlen káoszdög olyan jelentéktelen lett, hogy többször is úgy kellett keresni a mozivásznon, hogy na most éppen hol van. Ennél azért többet várnék...
Összességében azért egyáltalán nem egy rossz film ez, kikapcsol, szórakoztat, és azért vannak benne olyan pasik, akik eyecandynek se utolsók (Gerard Butler, Nikolaj Coster-Waldau). Ja, igen: Jamie Lannister szárnyakkal azért megér egy misét.
 |
| szárnyas Lannister |
 |
| Set (Gerard Butler) |
 |
| Horus (Nikolaj Coster-Waldau) |
 |
| kötelező szerelmespár |
 |
| tiltott génmanipulációk? ejnye, Set, ejnye... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése