A legelején le
kell szögeznem egy fontos dolgot: az utolsó utáni dolog, amit én vártam, mikor
belekezdtem ebbe a sorozatba, hogy annyira fog majd tetszeni, amennyire azt
végül tette. Mert végül is mi ez a sorozat? Abszolút reális, nuku fantasy vagy
sci-fi (oké, egy icipici disztópia az van benne a vége felé), szóval semmi, ami
nekem úgy alapjáraton be szokott jönni és élvezni szoktam. Szóval annak az
esélye, hogy én ennek a végén többet fogok mondani annál, hogy szép volt, jó
volt, de köszi, elég is volt, nagyjából a szép kerek zéróhoz konvergált. És
ezzel szemben most, hogy a végére értem, kérnék még (nem, NEM az ötödik évadot!
Az nem történt meg).
Az ok, amiért
egyáltalán szemet vetettem a sorozatra, az inkább egy „akiért”, az illető neve
William Fichtner, aki kurva jó színész. And it isn’t up to debate. It’s a fact.
Az első évadban még nem volt benne a drága, így afelé még nem is voltak túl
magasak az elvárásaim, de mivel anno nálunk is ment ez a sorozat, és az egekbe
dicsérték kábé, hát csak kíváncsi lettem, és végül szépen az elejéről kezdtem,
ahogy az tisztességes nézőtől elvárható.
A sztori
könnyen összefoglalható egyetlen mondatban: egy csapat börtöntöltelék ki akar
jutni a börtönből, ami végül sikerül is nekik. Az, hogy ezt képesek voltak úgy
elhúzni négy évadra, hogy az többé-kevésbé végig fenntartsa az érdeklődést,
azért minden meglévő hiba mellett is egy elég szép írói teljesítmény, le a
kalappal.
Season 1
Be kell
vallanom, csak a pilot-epizód alapján én nem néztem volna tovább, ha nincs
Willy, akire várhattam. Nem azt mondom, hogy rossz, csak nem keltette még úgy
fel az érdeklődést, ahogy azt egy pilottól elvárná az ember. Sőt, egészen az
ötödik epizódig kellett várnom, hogy végre igazán beinduljon a történet, és szerintem
az, hogy egy ilyen sztori esetén négy epizódot hagynak csak a felvezetésre,
elég bátor lépés. Itt a legnagyobb annak a kockázata, hogy a potenciális néző
kaszálja a sorozatot.
A sztori
szerint van nekünk a főhősünk, Michael, aki a gyilkosságért ártatlanul elítélt
bátyját, Lincolnt akarja kihozni a börtönből, mert különben kivégzik a
szerencsétlent. Meg is tervezi a dolgot lépésről lépésre, bejuttatja magát is a
börtönbe egy bankrablással, és neki is áll kivitelezni a dolgot. Az egyetlen,
amivel Mike kedves nem számol, az emberi tényező, ami inkább hátráltatja őt az
esetek többségében, mint segíti.
Ami miatt
végül nekem az első évad is iszonyatosan tetszett, minden előzetes várakozásom
ellenére, hogy nagyon érdekes karaktereket hozott be, akik nagyon eltérőek
voltak. Látni azt, ahogy ezek az amúgy totál különböző habitusú, képzettségű,
látásmódú emberek kénytelenek együtt dolgozni egy közös cél érdekében (és
képtelenek rá), számomra abszolút élvezetessé tette ezt az évadot. Persze, a
faszságok nem maradhatnak ki, de vidám hibalista a cikk végén.
Season 2
Messze a
legjobb évad, mert itt már van William Fichtner, és még a sztorit se szarták
telibe a kedves írói. A sztorit, ami ott folytatódik, ahol az első évad
abbahagyta: van nyolc szökött rab, és van Willy, aki üldözi őket.
Ebben az
évadban kezdik jobban kibontani a teljes sorozaton átívelő szálat is,
nevezetesen a The Company néven futó világuralmi intézmény áldatlan
tevékenységét, ami kivétel nélkül minden egyes szereplőnk életét pokollá teszi.
És akkor itt kitenném a trigger warningot: gyerekbántalmazás, gyerekgyilkosság,
csonkolás, hidegvérrel elkövetett emberölés, kínzás, zsarolás. Nem, nem egy
kedves sorozat, egyáltalán nem kedves szereplőkkel. Nem hiába 16+.
Mike és
Lincoln, meg a többi kriptacsökevény minden erejükkel azon vannak, hogy Alex
(Fichtner karaktere) ne juttassa vissza őket jól megérdemelt helyükre, a
börtönbe, de sajnos Alex nem az az átlag két működő agysejttel operáló
forgalomirányító rendőr, hanem FBI (és The Company) ügynök, akinek az IQ-ja
nagyjából Lincoln magassága körül mozoghat. Így aztán el is kezdi
megölögetni/begyűjtögetni őket szépen sorban, de persze nem megy ez olyan
simán; nem hiába van még két évad.
A második évad
vége aztán megint börtönben találja a szereplőgárda egy részét, de nem ám a
kényelmes, langyimeleg, fűtött és jól berendezett Egyesült Államokban; hanem
Panamában, kábé Dante Poklában: Ki itt
belépsz, hagyj fel minden reménnyel.
Season 3
Az évad, ahol
lejtőn lefele kezdünk haladni, hátszélben. Mike, Alex, és még páran az előző
évadok szereplői közül Dante Poklában próbálnak küzdeni a túlélésért,
több-kevesebb sikerrel, miközben Lincoln kívülről próbálja egyrészt kijuttatni
őket, másrészt aláásni kicsit a Company tekintélyét, pár ügynökük testével
egyetemben.
A Company
kedvelt módszerei közé tartozik ugyanis a hozzátartozók rendszeres fenyegetése,
így aztán elrabolják Mike barátnőjét és Lincoln fiát, hogy így ösztönözzék őket
együttműködésre. Ugyanis Dante Poklában van valaki, aki kell a Companynek, és
úgy döntenek, Mike alkalmas arra, hogy kihozza onnan, mindezt rekordidőn belül,
csak hogy izgi legyen.
Nos, hiába a
felezett epizódszám, majdhogynem nem az.
Season 4
Szögezzük le,
szerintem annyira nem rossz ez az
évad, mint amilyennek sokszor szeretik beállítani. Tény, sok köze már nincs az
eredeti koncepcióhoz, de amit behoz helyette, sem totális baromság… úgy az évad
feléig. De erről részletesebben a hibalistában.
Félreértések
elkerülése végett, „break” az van benne, csak éppen nem prison. Sokkal inkább
kocsik, csontok, bútorok, emberek… Ugyanis kis csapatunk átmegy kvázi
zsoldos-teambe, cél a Company eltörlése a föld színéről, 22 részen keresztül.
Ha
összességében nézem, egyáltalán nem bántam meg, hogy végül rászántam magam erre
a sorozatra, sok szép percet hozott, és élveztem nézni. Jó szívvel ajánlani
viszont csak az első két évadot merem, azok az igazán jók, a harmadik és
negyedik inkább akkor jó, mikor tényleg semmi jobb ötleted nincs, hogy mit
kezdj magaddal, és az is jó, ha félálomban heverészve bambulsz valamit.
És akkor végül
ahogy ígértem, a vidám hibalista:
1)
Számomra az első nagy WTF-pillanat a második
évadban jelentkezett, mikor Alex elkapta az elsőt a nyolcból. A problémám azzal
van, hogy melyik volt ez a nyolcból. Mert nem azok közül valaki, akik logikusak
lettek volna: hülyegyerek, pszichó, szerelmes idióta. Hanem a maffiavezér,
baszki!!! Az, aki a teljes, de legalábbis a fél életét szervezett bűnözésben
töltötte! Egyszerűen fuck logic őt elsőnek bedobni a levesbe.
2)
Ha már hülyegyerek: mért kellett belőlük
legalább egy minden egyes kibaszott évadra? És itt a hülyegyerek alatt az
idegesítő és ostoba tinit értem, akinek a halálát popcornt ropogtatva nézzük
végig az átlag horrorfilmekben.
3)
Fanservice túlzott jelenléte (aka Lincoln végig
félig nyitott ingben futkos a második és harmadik évadban). Igaz, ez csak addig
zavart, míg a harmadik évadban kaptam ilyet Alexből is.
4)
Alex és Brad karakterének totális széjjelbaszása
a harmadik évadban anélkül, hogy behoztak volna új erős karaktereket.
5)
A harmadik évad kulcsfigurájának szánt James…
ööö, nem emlékszem rá. Asszem, ez elmond mindent.
6)
A negyedik évad felétől gyakorlatilag átmegyünk
szappanoperába: anyuci mégis él, anyuci egy elmebeteg kurva, mindenkit meg kell
menteni, és a többi…
7)
A vége. Ahhoz képest, hogy a sorozat végig egy
nagyon nyomasztó, szinte ijesztő atmoszférát teremtett, folyamatos veszéllyel
és halálfélelemmel, a vége alá konkrétan lavór kell, annyira csöpög és
rózsaszín.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése