Yepp, mind a
kettő. Mert ugyan oldalakon keresztül lehetne sorolni a második rész hibáit, de
egyet nem lehet eltagadni tőle, ha megszakadunk, se: a maga nettó faszságaival
együtt egy véget nem érően szórakoztató alkotás, és hibátlanul viszi tovább az
első rész egyik legerősebb jellemvonását. Nevezetesen, hogy tele van nagyon
szerethető karakterekkel.
Nekem az első
rész – ami egy 1996-os alkotás – a mai napig szerepel a Top 10 kedvenc film
listámon, és a második, ha nem is tudott felnőni hozzá, de ahhoz azért elég jó,
hogy legyen kedvem hébe-hóba megnézni. Mostanában egész sűrűn amúgy.
A sztori
mindkét rész esetében elég könnyen leírható egy mondatban: az alienek jönnek,
ráadásul gyilkos szándékkal jönnek, az emberiség meg vagy megmurdel, vagy
nagyon sürgősen kiokoskodik valamit, és akkor talán egy elenyésző réteg életben
marad. Mivel Hollywoodról beszélünk, természetesen a második opció lép életbe,
de csak azután, hogy az alienek akkora károkat okoztak a bolygó
infrastruktúrájában, gazdaságában és élővilágában, hogy húsz következő választási
ciklus is kevés hozzá, hogy ezt bármilyen kormány rendbe tegye.
A két rész
közt cirka húsz év telik el, a történet szerint is, és a valóságban is, ugyanis
a Resurgence konkrétan a huszadik
évforduló tiszteletére készült. Sokan az első rész szereplőgárdájából visszajöttek
(pl. a fanok nagy kedvence, Jeff Goldblum, aki tényleg rohadt jó), de mellettük
rengeteg új karaktert is behoztak, ami nem gondolom, hogy ártott volna a
sztorinak.
Szóval, az első
részt azért érdemes megnézni, mert mint film is megállja a helyét, a sztori, a
karakterek, még a látvány is, ahhoz képest, hogy ’96-os, teljesen rendben
vannak. A folytatás meg ugyan helyenként tényleg sötét, mint a segg, de jóval
viccesebb, mint az első rész, még mindig jók a karakterei, látványnak meg
egyszerűen szemet gyönyörködtető. Egy esélyt mindenképpen érdemel szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése