Garden of Madness - Blogom, blogom, mondd meg nékem, mit olvassak ezen a héten?

Tracy L. Higley – Garden of Madness

Kiadó: Thomas Nelson Publishing

Kiadás éve: 2012

Régen olvastam könyvet, amit annyira élveztem volna, mint ezt, és mindezt annak ellenére, hogy a drága beismerten „Christian fiction”, és én meg a vallás az finoman szólva se kompatibilis elegy. Van is olyan aspektusa a könyvnek, amit napestig bírnék ekézni, de erről kicsit később. Lássuk előbb a sztorit.

Nos, vegyük háttérül az Újbabiloni Birodalmat, aktuális királynak meg Nabuccót (engem valahol itt vett meg kilóra…), adjunk hozzá történelmi alakokat és kitalált szereplőket egyaránt, keverjük el politikai intrikával, családi problémákkal és egy kisebb szerelmi szállal, majd az egészet bolondítsuk meg némi természetfelettivel és néhány igazi What-The-Fuck-fordulattal, és kész is a Garden of Madness. Szerintem kifejezetten élvezetes mix lett belőle.

A legerősebb oldala a történetnek egyértelműen a politikai intrika, ezeket a részeket lehet a leginkább élvezni, itt jön ki, hogy mennyire page-turner is a könyv. Az írónő egyaránt használja alapnak a történelmi tényeket, a Biblia vonatkozó részeit, illetve gyanúm szerint az operát is, mert vannak kifejezetten arra utaló fordulatok, de nem spoilerezek.

Egyszóval a sztori izgalmas, a karakterek szerintem nagyon jól sikerültek, ezt főleg annak a tükrében merem állítani, hogy hiába csaj a főhős, bírom. Viszont… kanyarodjunk el kicsit az ekézés felé, mert nem mehetek el mellette szó nélkül.

Annak ellenére, hogy tényleg egy nagyon-nagyon élvezetes olvasmány, a probléma vele igazából ugyanaz, mint a Nabuccóval. Az a világnézet és üzenet, amit közvetít. Az, amit pozitívumként és követendő példaként akar beállítani úgy, hogy nagyon nem az. Ez a könyv legalább ugyanannyira rasszista és kirekesztő, mint a Nabucco librettója, ha nem jobban. És itt jegyezném meg, bár ez megérne egy újabb nagyon szép hosszú posztot, hogy nekem soha senki és semmi nem legitimálhatja azt, amit Nabbyval művelnek, akár az operában, akár ebben a könyvben. Nem igazságos, nem elfogadható, semmilyen módon és semmilyen szinten, szembemegy mindennel, amit szabad, liberálisan gondolkodó ember értéknek és példának tart.

Szóval, lehet olvasni ezt a könyvet, lehet nagyon élvezni is ezt a könyvet, nekem is sikerült, de érdemes mindvégig észben tartani, hogy nem példa. Soha, senkinek. Egyszerűen csak fikció, egy regény, amit a helyén kell kezelni.