Gyászolunk

Nagyon nem ezzel a poszttal készültem mára - egy másikkal, nem is ebben a témában. Közbeszólt az élet.

Ma, november 22-én reggel, hosszú betegeskedés után meghalt a világ egyik legnagyobb bariton operaénekese, Dimitri Hvorostovsky. Az Orosz Hang mindössze ötvenöt éves volt.

Tudhatjátok, hogy közel állt a szívemhez. Ennek volt személyes oka, az az utánozhatatlan hang, amivel a világot szolgálta - és persze ne felejtkezzünk el a tagadhatatlanul esztétikus látványról sem. Mégis, sok más emberrel szemben, most nincs bennem az önző fájdalom mellett sem csalódás, sem igazságtalanság érzete.
Igen, rák. Soha senkinek fájdalmasabb halált. Így elmenni méltatlan, ebben a korban elmenni szörnyű veszteség a világnak. De próbáljuk kicsit a pozitívat nézni. Ez az ember mindent elért, amit lehetett. 1989-ben, huszonhét évesen világversenyt nyert, a legnagyobb operaházak visszatérő művésze volt; New York, London, Berlin, Milánó, Bécs és Sydney tárt karokkal várta. Kétszer nősült - a lobbanékony természet megbosszulta magát a párválasztás küzdelmeiben - de a színpadon fantasztikus dolgokra volt képes, épp ugyanebből az okból kifolyólag.

Ember így még bele nem élte magát szerepébe, mint ő a Metropolitan színpadán 2011-ben, egy Trubadúr előadás Luna grófjaként. A hála és a harag különös egyvelege tükröződik az arcán, ahogy az ária végén a dörgő tapsvihar nem engedi, hogy szerepben maradjon.

Kezdetben tenoristának készült, de tanulmányai, majd gyakorlatai során a mélyebb regiszterekben biztosabban és teltebben szólalt meg a hangja. Aktív évei alatt legendás szerepei voltak többek között a Pikk dáma Tomszkij-ja, a Traviata idősebb Germont-ja, az Anyegin címszerepe, Rossini Figarója, az Otelló Jagója, az Álarcosbál Renatója és a Rigoletto címszerepe is. Tudott lírai és drámai lenni, közel volt a magas C, de a basszus szerepek is. Sokszínű tehetség volt minden ízében, hangjában és a játszott karakterek megformálásában ugyanúgy. Széles mosollyal vagy a legjobban adagolt drámaisággal, a zene iránt kétségtelen alázattal viseltetve, a közönséggel kapcsolatot teremtve énekelt, és láthatóan élvezte minden pillanatát.

Agydaganattal diagnosztizálták 2015-ben, ekkor visszavonult, majd rövid időre visszatért, végül 2016 decemberében újra a pihenés mellett döntött. 2017 tavaszán felvett egy albumot, egy teljes Rigolettot, címszerepben - ez lett az utolsó anyaga. Ma reggel, családja körében hunyt el Londonban.
Dimi, köszönjük a motivációt. Köszönjük, hogy közelebb hoztad emberekhez az opera műfaját - egyeseket már azzal, hogy férfias megjelenéseddel felkeltetted a figyelmet, hogy megtörted a hitet, hogy az operaénekes pocakos, tokás és rendesen öregebb a szerepénél. Köszönjük, hogy képezted magad, csiszoltad a hangod, hogy mertél azzá válni, ami lettél. Köszönjük, hogy szeretted a közönséged, akármerre jártál. Neked az angyalok kórusában is ott lesz a helyed az olvasztott csokoládé hangoddal.
Isten nyugosztaljon, nagyon fogsz hiányozni.

Kép: hvorostovsky.com