R. A. Salvatore-Sötételf trilógia
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2004
Feltételezem, sokan hallottak már arról, hogy
létezik egy olyan szórakozási forma, hogy szerepjáték, még ha kevesen is
próbálták ki eddig. A jó hír, hogy nem is kell kipróbálni, ha az embernek nincs
hozzá kedve, így is megismerkedhet ezekkel a gazdag, fantáziadús, csodálatos
világokkal, ugyanis kismillió könyvet írtak hozzájuk az idők során. Eheti
könyvajánlónkban az egyik legismertebb ilyen hozzáírást fogom boncolgatni
kicsit.
Az Elfeledett birodalmak (Forgotten Realms) világa rengeteg érdekességet tartogat azok
számára is, akik csak a világhoz írt könyveken keresztül ismerkednének vele.
Első pillantásra talán fintorog az olvasó, hogy a ma már unásig ismert és
klisésnek ható fajokkal van dolga, úgymint elfek, emberek, törpök, varázslók,
és a többi. Nem is a velük foglalkozó sorozatot hoztam ám.
Van mélyen a föld alatt, a többi faj által messze
elkerülve és rettegve egy város, Menzoberranzan. Ennek lakói a híres – vagy
sokkal inkább hírhedt – sötételfek, akiknek az erkölcsi felfogása és morálja
igen erősen megkérdőjelezhető a felszíni fajok által. Az ember talán azt
mondaná rájuk elsőre, hogy hedonista dögök, de ez nem teljesen fedi le a
valóságot; nagyon nem. A sötételfek valóban hedonisták, szeretik a jó bulikat, de
intelligensek, rajonganak a politikai intrikákért, kétszínűek, akármikor hátba szúrnak,
emellett a világ legfélelmetesebb és legügyesebb harcosai – olyannyira, hogy
szerintem ha ledobnám őket Westerosra, nem sok időbe telne, hogy egy sötételf
üljön a Vastrónon.
A sötételfek társadalma matriarchális társadalom;
és ebbe születik bele a trilógia főhőse, Drizzt - aki fiú -, akinek a szemén keresztül
megismerhetjük ezt az egzotikus, de mindenképpen ijesztő világot. Drizzt
születése pillanatától különbözik fajtársaitól, méghozzá egy olyan dologban,
ami igazából előrevetíti már az elejétől fogva, hogy mi lesz ennek a sztorinak
a vége: neki van lelkiismerete és egy határozott erkölcsi kódexe, amihez minden
körülmények között tartja magát. Nem is kevés hátránya származik ebből.
A három kötet tulajdonképpen felfogható egy nagyon
jól felépített fejlődésregénynek is, csak éppen fantasy-köntösben; de akárhogy
is nézzük, mindenképpen aktuális és fontos témákat feszeget: erkölcs, morál, a
beilleszkedés (vagy annak hiánya) egy adott társadalomba, egyéni értékrend vs.
társadalmi értékrend. Mind-mind olyan kérdés, amivel igenis szükséges
foglalkozni, legyen az bármilyen formában megírva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése